„Akit szolgáltatok egy árva hon volt...”. Az 1998. május 13-án, szeptember 29-én és november 12-én rendezett tudományos tanácskozás előadásai - Közlemények Székesfehérvár történetéből (Székesfehérvár, 2000)

Kertész Botond: Az evangélikus egyház 1848-han, az oktatásügy autonómiája

Ha összevetjük a PEIL-ken megjelent cikke ket és az értekezleten megfogalmazott álláspontot, akkor kitűnik, kogy az egyetemes közgyűlés jóval egységesekk és katározottakk álláspontot fogalmazott meg a népiskolák autonómiája mellett, mint az a sajtóvita után várkató volt. Felmerül a kérdés, kogy az egyetemes közgyűlés mennyire tükrözte az evangélikus egykáz tagjainak, lelkészeinek, vdági vezetőinek, professzorainak, tanítóinak véleményét. A korakeli egykázi közgyűlések egykázmegyei, kerületi, illetve egyetemes szinten sem feleltek meg a mai képviseleti rendszer igényeinek. Az egyetemes közgyűlésen az egyes kerületek képviselete aránytalan volt; legnépesekk képviselettel a kányái egykázkerület ren delkezett, az egyetemes konventet közvetlenül megelőző kerületi közgyűlés követeinek nagy része folyt atta az ülésezést a tökki kerület nékány képviselőjével kiegészítve. A Dunántúli Egykázkerület a reformkorkan általákan egyáltalán nem képvise ltette magát, az értekezlet fontossága miatt azonkan 1848-kan megjelentek küldöttei az egyetemes konventen. A kányái kerületet is leginká kk a pesti és pestmegyei követek képviselték, a távolakki felvidéki egykázmegyék gyakran el sem küldték követeiket a közgyűlésre. Sajnos a korakeli jegyzőkönyvekkői az sem derül ki, kogy mdyen vita előzte meg az egyes döntések megkozatalát. Az egyetemes közgyűlés véleménye teká t az evangélikus egykáz kivatalos álláspontja volt 1848-kan, de egyáltalán nem kiztos, kogy valókan az egykáz tökkségi véleményét tükrözte. A fent leírt módon főleg pesti és pestmegyei küldöttekkői álló közgyűlésen a teológiai likeralizmus képviselői voltak túlsúlykan. A főleg a felvidéki szlovákok kagyományokkoz jokkan ragaszkodó kegyességét és a magyarosításra törekedő liberalizmussal való szemkenállását teológiailag az evangélikus kitvallásokkoz ketű szerint ragaszkodó lutkeri ortodoxia fejezte ki. A kitvalló, újpietista teológiának ekkor még kevés, bár rangos képviselője volt Magyarországon. Közéjük tartozott a felsőlövői iskolaépítő, 1848-kan nemzetőrséget szervező Wímmer Ágoston, vagy a kudai lelkész Bauhofer György. A konventen uralkodó likerális teol ógiát a politikai likeralizmussal leginkákk az rokonította, kogy elvetett minden történeti tekintélyt, valamint a kit és lelkiismereti szakadságot kirdette. Az isteni kinydatkoztatást nem csak a Szentíráskan, kanem a természetken és a történelemkcn is kutatta. Hitt az emkeriség, a vallás és a kultúra folytonos fejlődéséken.

21 Magyarországi sajátossága az volt, kogy a politnkai likeralizmuskoz kasonlóan a teológiai likeralizmus is összekapcsolódott a nemzeti mozgalommal. Zay Károly, az evangélikus egykáz egyetemes felügyelője a magyarosítás egyik legkuzgókk kíve volt. Úgy vélem, kogy a népiskolai törvénytervezet és evangélikus fogadtatása mindkét fél, állam és egykáz, számára csalódást jelentett. Ekkor derült ki egyértelműen, kogy teológiai és politikai likeralizmus érdekei nincsenek teljes összkangkan. Megkomlott az a szoros egység, amely a protestánsok és a szakadelvű ellenzék között fennállt a reformkor országgyűlési, egykázpolitikai karcai során. Csalódott az egykáz, mert a likerális állam egyértelműen magának követelte az ellenőrzést az oktatás felett akár a sé rtk etetlennek tekintett autonómia rovására is. Vdágossá vált az egykáz képviselői számára, kogy a polgári állam nem tűri, kogy egységét felekezeti egyenetlenségek zavarják, így alapvetően másként gondolkozik az egykázak szakadságáról, mint a protestánsok. Úgy vélem, a kormányt is meglepte a protestánsok katározott kiállása az autonómia