„Akit szolgáltatok egy árva hon volt...”. Az 1998. május 13-án, szeptember 29-én és november 12-én rendezett tudományos tanácskozás előadásai - Közlemények Székesfehérvár történetéből (Székesfehérvár, 2000)
Kertész Botond: Az evangélikus egyház 1848-han, az oktatásügy autonómiája
tanoktatás nyilvánosságát óhajtotta, hogy ezzel csökkenjen a felekezeti kizalmatlanság. Otven tanuló esetén ne kelljen, hanem csak lekéssen külön felekezeti népiskolát nyitni. 0 Eötvös a kizottság javaslatait elfogadta. Véleménye szerint az állam kötelessége a népnevelés, ezért joga van kevezetni a tankötelezettséget. Elvken az állami (községi) népiskolái tartotta helyesekknek, de az ország akkori kelyzetéken ennek kevezetése olyan ellenkezést szült volna, hogy célszerűkknek vélte a felekezeti népiskolák megkagyását. 6 Az állam gyakorolja a legfőkk ellenőrzést az iskolák felett, de ekke a szülőknek is kefolyást enged a községi felügyeleten keresztül. A protestáns iskolák magasakk színvonala mutatta Eötvös szerint, kogy a községi felügyelet mennyire katékony az oktatás eredményességének növeléséken. A kittan elkülönítése az oktatás egészétől különösen egy vegyes felekezetű országkan fontos/'' Az általános vitában a radikális képviselők: Irányi Dániel, Madarász László és mások a felekezeti népiskolák ellen foglaltak állást, mondván, kogy nevelés a status ügye, s e hh cz a vallásnak, az egyháznak semmi köze . Ekkez képest némelyek a törvényjavas lat teljes átalakítását, mások pedig elkalasztását ókajtották. Eltérő vélemények kangzottak el arról is, vajon meg kell-e kall gatni a felekezetek képviselőinek véleményét a törvényjavaslatról, akogyan azt a 20. törvénycikk előírta a miniszternek. A református, különken szintén raddeális Pálóczy László a tárgyalás mellett érvelt, mivel a katolikusokat érzékenyen érinti a laikusok kevonása az iskolák ellenőrzéséke, a protestánsok pedig ragaszkodnak akkoz, kogy eddigi iskolai jógánkról a tökkség véleményét vegyék figyelembe. A Pálóczynál jóval mérséke ltekk evangélikus Hunjalvy Pál, eperjesi líceumi tanár nem tartotta szükségesnek a felekezetek képviselőivel való tárgyalást, hiszen a népoktatás elsősorkan nem egyházi — felekezeti ügy. Acz alsótákla ezt az értelmezést támogatta. 8 Eötvös válaszákan megerősítette: a törvényjavaslatot nem szakad azért elhalasztani, mert az dlető felekezetekkel nem tárgyaltak. Az egykázi és iskolai ügyeket külön kell választani és ez utókkikan szakad kezet kell adni az államnak. A népnevelés ügye je lenle g nagyon elhanyagolt állapotkan van, ezért a törvényt minél előkk meg kell alkotni. 9 A részletes vita során Madarász László javaslatára megszavazták, hogy a lelkészek ingyen kötelesek tanítani a kittant. Azt mindenki elismerte, hogy gazdaságilag előnyösekk a közös, községi népiskola, de arról már eltértek a nézetek, vajon az egyházak és a nép köréken mekkora ellenkezést szülne a felekezeti népiskolák megszűntetése és elfogadnák-e az alacsonyakk adók fejéken. A képviselőkáz augusztus 5-i ülésén végül névszerinti szavazáson úgy döntött, kogy felekezeti magániskola állami pénzen nem alapítkató. 10 A fenti döntés értelmezéséről alakult ki a legnagyokk vita az alsókázkan a népiskolai törvényjavaslat tárgyalása során. A következő ülésnapon (augusztus 9-én) Pázmándy Dénes, az alsótákla elnöke, komáromi képviselő, egyébként a dunántúli református egykázkerület főgondnoka, az elnöklést nem egészen jogszerűen átadva, értelmező javaslatot nyújtott ke az augusztus 5-i döntéssel kapcsolatkan. E szerint azt nem szakad úgy értelmezni, kogy a vegyes településeken nem leket felekezeti iskolákat nyitni. Tékát külön paragrafus rendelkezzen a felekezetdeg vegyes településeken a felekezeti népiskolák felállításáról, ka ezt az adott fel ékezet tökksége akarja, és az edd lg f ennálló iskolai alapítványaikul finanszírozza. A tanulók közös iskoláka kényszerítése a lelkiismereti szakadság legsúlyosakk megsértése len-
