„Akit szolgáltatok egy árva hon volt...”. Az 1998. május 13-án, szeptember 29-én és november 12-én rendezett tudományos tanácskozás előadásai - Közlemények Székesfehérvár történetéből (Székesfehérvár, 2000)

Kertész Botond: Az evangélikus egyház 1848-han, az oktatásügy autonómiája

Az evangélikus egykáz természetesen örömmel fogadta régi ókajának beteljesülését. À törvény azonkan sok gyakorlati proklémát is felvetett. À katolikus és protestáns felekezetek eltérő tanítása és történelmi hagyományai, állammal való különköző kapcsolatuk miatt nekezen volt elképzelkető a teljesen egyforma, minden felekezetre egyaránt vonatkozó törvények által való rendezése az ország vallási viszonyainak. A polgári jogegyenlőség viszont megnekezítette, kogy külön katolikus, vagy protestáns törvény rendelkezzen a különköző felekezetű polgárok egykázi jogairól. Az evangélikus egykáz helyzetét az állammal szemken a Lel, es anyagi, önkormányzati, kíráskodási és iskolai autonómia jellemezte. Az uralkodó csak korlátozott felügyeletet gyakorolt az egykáz felett a Helytartót anacs, illetve 1848-kan a Vall ási- és Közoktatási Minisztérium közvetítésével. Ez az autonómia a kécsi és linzi kékéken foglalt, l608-k an es l647-ken törvényekken is kiztosított jogokon nyugodott, amelyet a korakeli egykázi közvélemény legféltettekk kincsének tekintett, legalákkis az elvek szintjén. Az autonómia ára az állami támogatás kiánya volt; gazdag kirtokos réteg, a szórványkelyzet és az egykázi kirtokok kiánya miatt ezért anyagdag szegényen élt az egykáz. Ezt az autonómiát veszélyeztette az állami dotáció ígérete. Az evangélikusok félelmét az autonómia elvesztésétől Ballagi Mór fogalmazta meg a legvdágosakkan: (az állami támogatás elfogadása) ,/3 monarchikus aksolutismus szélsőségétől megszakadultakat a parlamentáris aksolutismusnak rokantatja vas karjai közé"A Bár Ballagi véleménye kapott tökkséget a különköző egykázkormányzati fórumokon, a teli ességkez kozzátartozik az is, kogy volt, aki az egykázon kelül idejemúltnak tekintette az autonómiákoz való ragaszkodást. Hadd idézzek itt egy névtelenül megjelent, valószínű Zay Károly egyetemes felügyelő tollákól származó véleményt: ,Meg van mondva a ministerekről, kogy ők magas kegyen állnak (...) ellenken mi (...) csak völgyken állunk és igen szűk látőkatárral dicsekedketünk. Milly jó szerencséje egykázunknak és iskolánknak, kogy ezek iránt nemzeti gyűlésileg teendő reformokat tőlünk, szobatudós irkálóktól és tiltakozóktól, minister uraink nem is kérik". 4 Az egykázi autonómia szűkítésére végül nem történt kísérlet a forradalom és szakadságkarc idején, az iskolai autonómia létjogosultságát viszont megkérdőjelezte a likerális kormány és törvénykozás a népiskolai törvény vitája során 1848 augusztusákan. Az Eötvös József kultuszminiszter által kenyújtott törvényjavaslat első §-a leszögezte: közállomány kötelessége felvigyázni, hogy az elemi nevelésken mindenki részesüljön . Az állam ezért gondoskodik megfelelő iskolahálózat létesítéséről. Az elemi iskoláztatás ingyenes, az iskolát a községek tartják fenn, e célkól adót vétkeinek ki, amelynek összegét az állam szükség esetén kiegészíti. A kittan tanítását a lelkészek feladatává tette a törvény. A felekezetdeg vegyes községekken külön felekezeti népisko lát kell nyitni, ka a tanulók száma eléri az ötvenet. Ha a gyermekek száma nem éri el az ötvenet, akkor is lehet felekezeti népiskolát működtetni, de ez nem ment fel a községi népiskolai adó fizetése alól. Az iskolák feletti felügyeletet választott községi kizottság gyakorolja, amelynek joga tökkek közt a szükséges végzettséggel rendelkezők közül tanítót választani. Megfelelő számú tanítóképző felállításáról az állam fog gondoskodni. A javaslatot véleményező kizottság annyikan módosította az előterjesztést, kogy a kit-