„Akit szolgáltatok egy árva hon volt...”. Az 1998. május 13-án, szeptember 29-én és november 12-én rendezett tudományos tanácskozás előadásai - Közlemények Székesfehérvár történetéből (Székesfehérvár, 2000)

Hermann Róbert: Pákozdi kérdőjelek

pártütők és rablógyilkosok ellen feltétlenül védelmezkesse". De aztán ehhez még hozzátette, hogy ezennel letartóztatja és fogolyként Pestre küldeti óket, s mindaddig őrizet alatt lesznek, amíg Jellasicsot ki nem űzik az országból, s a kaza meg nem lesz mentve. „Mert anynyira nem mehet nagylelkűségünk, kogy a Jellasicshoz} átszegődésre nekik módot és szabadságot engedjünk". Ismerve Perczel vérmes természetét, nem tekintkető egészen lehetetlennek, hogy dyesmivel fenyegetőzött; annál is inkákk, mert emlékirata szerint a templomot ekkor kívülről „roppantul felszaporodott nemzetőri felkelő népzöm" vette körül.

41 Perczel Miklós szerint ekkor már csak Perczel Móric és ő sürg ették az országgyűlési határozat kihirdetését, s maguk a kiztosok „is csak pimaszkodtak' . Battkyány és Csány kizonytalankodtak, s a két Perczel volt az, aki kierőszakolta volna, kogy a tisztikar kijelentse: a kadsereg jelen állásákan útját állja Jellasics előnyomulásának, s ha az támadna, feltétlenül küzdeni fognak ellene.

42 Asserman Ferenc visszaemlékezése nem említi a két Perczel szereplését, viszont összkangkan Batthyány és Móga vallomásával, kiemeli azt a fontos szerepet, ame lyet a miniszterelnök a hadsereg két pártra szakadásával fenyegető kelyzet megoldásákan játszott. Battkyány közbeszólására Ludvigh János is utal, de tartalmát nem ismerteti. Asserman szerint Batthyány Móga aggodalmait és az egész vitát „félreértéskői, téves fölfogásból" keletkezettnek mondta. Kijelentette, kogy kecsüli Móga álláspontját, majd feltette a szónoki kérdést: „Nem mindnyájan egyaránt törhetetlen hűséggel és odaadással viseltetünk-e hazánk koronás királyához? Az általános helyeslés után kijelentette: a hadseregnek kötelessége az uralkodónak a szembenálló hadseregek összeütközésének elkerülésére vonatkozó parancsát teljesíteni, s így is fog tenni. Úgy gondolja, kogy az ebben való megállapodás Móga aggodalmait is megszünteti. (Batthyány ezáltal lényegében elismertette a tisztikarral Lamkerg kinevezése l). Batthyány ezután felt ette az újakk kérdést: „...hát a királyi parancs miránk és a kánra nézve nem egyaránt érvényes-e? nem köteles-e a bán annak épp oly föltétlenül engedelmeskedni, mint mi? Erre tömegesen kallatszott az igen felelet, s Móga és a sorezredi tisztek is élénken egyetértettek. Battkyány ezután így folytatta: „Hát ka a kán a legfelsőbb parancsot mégis megszegné, ka pártütő útját önkényűleg mégis folytatná, s illetőleg a magyar kadsereget mostani állásában megtámadná: mit tenne akkor a fővezér, mit tenne a kadsereg?" „Visszaverjük" — hangzott az általános felelet. Visszaverjük" — mondta Móga.

43 Lényegéken ehhez hasonlóan ismerteti a történteket Perczel Mór emlékirata is. Eszerint Battkyány „épp oly kazafias érzületet kifejező, mint engesztelő és kapacitáló rövid beszédében" azt indítványozta, hogy Móga és a tisztek vegyék fel kardjaikat, „ígérjék meg, kogy kűn és elszántan fogják védeni a harci állást, és az ellenséges támadást visszaverendik"; másrészt úgy vélte, kogy az országgyűlési katározat hivatalos kikirdetése ,&nnál inkább elmaradhat, mert hisz a főtisztek annak tartalmáról amúgy is teljes tudomással bírnak. A. kihirdetés csa kfo rma, a csatafogadás és harci védelem a lényeg; a lényeget nem szabad kockáztatni a formáért". E javaslatot támogatta Csány László és Perczel Miklós is.

44 Móga ezután vissza is vette a kardját.

45 Battkyánynak így közvetve sikerült rávennie a biztosokat arra, kogy álljanak el az országgyűlési katározat kihirdetésétől. A fontosakk cél ugyanis a kiztosok számára sem ez volt, kanem az, kogy a kadsereg szembeszálljon Jella1 46 siccsal.