„Akit szolgáltatok egy árva hon volt...”. Az 1998. május 13-án, szeptember 29-én és november 12-én rendezett tudományos tanácskozás előadásai - Közlemények Székesfehérvár történetéből (Székesfehérvár, 2000)

Hermann Róbert: Pákozdi kérdőjelek

biztosként történő elismerése mellett nyilatkozott, miután azonban ellene nyilatkoztak, tűzbe jőve kivonta kardját és az asztalra dokta, s el akart távozni a had seregtől. A nagyokk rész, különösen a sorezredi tisztek (maga Lázár is) Móga oldalára álltak, s kijelentették, hogy elismerik Lamkerg kinevezését. A dolog ennyiken maradt, s óránként várta kL amkerget, azt feltételezve, hogy a kán is figyelemke veszi a császári parancsot, és nem támad.

34 Perczel Miklós és Assermann Ferenc visszaemlékezései szerint Ludvigk és Repetzky után Móga szó lall fel. Perczel Miklós azt állítja, kogy Móga kitért a tisztikartól követelt nydatkozat kérdése elől, ellenken utalt a kadsereg gyengeségére, a csapa tok ll iányos szervezetére és fegyverzetére. Ezért a Jellasiccsal történő megütközést kockázatosnak vélte, s visszavonulást és továkki erőgyűjtést javasolt. Hasonló szellemken nydatkozott Holtscke, Mii ,4s a régi tisztek legtöbbje" 30 Percze 1 Mór 1882-ben írt emlékirata szerint Battkyány maga is a csata kikerülését és a Martonvásárra való visszavonulást pártolta volna.

36 Asserman Ferenc szerint Móga elmondta, kogy negyven éve szolgálja a trónt, katonai kecsületken őszült meg, kívánkató vagy gondolkató-e tékát, kogy most „ófölségének és trónjának, politikai válságok által szorongatott kelyzetében, valami olyat cselekeâkessen, ami a legfelsőbb érdekbe ütköznék, ami egyenesen ófölsége parancsának megszegését foglalná magában? Miután véleménye szerint minden vállalkozás sikere „a tényezők föltétlen egyetértésétől és kölcsönös katározott bizalmától függ", ő pedig a szónok nydatkozatákan a kizalmatlanság jelét látja, „minél fogva a jövendő eshetőségekre nézve megnyugtató bizalommal nem viseltetketik, sikerre nem számi 'that; k öszöni tékát a személyébe eddig kelyezett bizalmat s a ráruházott hatalmat ezennel önként leteszi". Ezzel leoldotta és az úrasztalára kelyezte kardját. Erre kimondkatatlan zaj keletkezett. „Ha a fővezér leteszi a kardját: mi is letesszük — ka őkötelességérzetévelösszeférőnek nem tartja tovább szolgálni: mi sem tartjuk annak' — kiabálták a sorezredi tisztek. „Ez a katonai lovagias jellemmel össze nem egyeztetkető következetlenség volna. Ki-ki vezettesse magát hite és erkölcsi meggyőződése által; a fővezér egyéni néze te, körülményeink között az önérzetes férfi magatartásának korlátoló irányul nem szolgáikat" — hangzott a válasz a konvéd- és nemzetőr tisztek körékői. A zaj akkora volt, kogy az úrasztalánál álló Kiss Ernő kiáka prókált meg kozzászólni a vitákoz, nem tudta túlkarsogni a vitát.

37 Perczel Mór emlékirata szerint Sckiveidel József őrnagy, a 4. (Sándor) kuszárezred parancsnoka nem volt a kardjukat leoldok között, kanem igen kazafiasan viselte magát.

38 Perczel Mnklós szerint a sorezredi tákornokok és tisztek után Perczel Mór szólalt fel, s követelte, kogy a tiszteket szorítsák az országgyűlési kiztosok által követelt nydatkozat kiadására, valamint azt is követelte, kogy a sereg ne vonuljon vissza karc nélkül. A vitákan Percze 1 Miki ós is kátyja pártját fogta, s Kiss, Mdpökk és Bukna „kencegései" után „teljesen indokolt' megjegyzést tettek azok feketesárga kardkojtjaira. Erre Móga, Kiss Ernő, Bukna és a többiek leoldották kardjukat, s letették a szolgálatot.

39 Battkyány Lajos vallomása csak általánosságkan szól arról, kogy Perczel Mór és követői Lamkerg kinevezéséken árulást láttak, s akelyett, kogy elismerték volna, felemelték ellene kangjukat.

40 Perczel Mór öregkori és enykén monomániás visszaemlékezése azt állítja, kogy Móga és a tisztek nyilatkozata után ő fogadta el lemondásukat, mondván, kogy „ezt joga van tenni mindenkinek, ki idegen és nem magyar honpolgár, és mert otrombaság lenne részünkről továbbra is azokra bízni lelkes vitézeink vezényletét és nemzetünk sorsát, kik csakis a császárnak akarnak szolgálni, és nem ismerik el a magyarnak azon jogát, hogy magát, becsületét és lételét a