„Akit szolgáltatok egy árva hon volt...”. Az 1998. május 13-án, szeptember 29-én és november 12-én rendezett tudományos tanácskozás előadásai - Közlemények Székesfehérvár történetéből (Székesfehérvár, 2000)

Hermann Róbert: Pákozdi kérdőjelek

egy korvát tákori postás és egy katárőr kíséretéken, egyenrukákan, kezeken nyílt ren Jeleltek Először Kisfaludnál ütközött magyar előőrsökké, majd meglehetősen eltévedve, Nyékre folytatta útját. A községről azt kitte, kogy az már Vei enee. Ittl ovakat váltott, maj d Pettenden és Baracskán át Martonvásárra érkezett. Itt, a különböző fegyvernemek katonáit látva, azt kitte, kogy már a magyar főkadiszálláson van. Egy kuszártisztkez fordulva érdeklődött, kol találja a főkadiszállást, s kogy Lamkerg altákornagy megérkezett-e már? A tiszt közölte vele, kogy a főkadiszállást már maga mögött kagyta, s kogy Lamkerg még nem érkezett meg. Erre FI igely ismét lovat akart váltani, kogy továkk utazzon Budára. Am csakhamar fenyegető tömeg vette körül, mire egy kuszártiszt és egy kormánykiztos jokknak látta őt fegyveres kísérettel visszaküldeni a velencei magyar főhadiszállásra. Útközken a tiszt és a kormánykiztos egymás közt keszélgetve megállapították: „Ez egy táborkari tiszt, ma tehát legkevésbé sem engedhetjük szabadon, mert saját előőrseink bikájából látta az állásainkat; ám utazásának körülményei alapján nincs jogunk őt tartósan jogságkan tartam . A magyar főkadiszálláson lévő tisztek és kormánykiztosok is ezen a véleményen voltak. A legjobbnak azt látták, ka kísérettel Budára küldik. Fligely tékát már szeptemker 29-én Budán tudta meg, kogy teljes egészéken sikertelenül járt. Lamkerg altákornagyot szeptemker 28-án meggyilkolták; Fligely kátyja, Adolf sem alakulatával, sem anélkül nem volt a magyar fővároskan; s maga Fligely is fogoly maradt 1849 július végéig, amikor egy vizsgálókizottság véleménye alapján a magyar hadügyminisztérium elrendelte szakadon kocsátását.

12 Nem zárhatjuk ki persze azt a 1 eketőséget sem, kogy Fligely valókan felderítést is végzett. Egy vezérkari képzést kapott személyről ugyanis aligka képzclkető el, kogy ekkora kört véletl énül tegyen meg. A postaút ugyanis eleve kijelölte útvonalát, s ka Fligely letévedt róla, az inkább annak tulajdonítkató, kogy meg akarta állapítani a magyar állások kiterjedését és elhelyezkedését. Más kérdés, hogy a magyar előőrsök gyakorlatlansága miatt nyugodtan megjátszkatta az ártatlant. A korakeli kadiszokás szerint ugyanis a kadikövetek szemét az ellenséges előőrsök elérésekor bekötötték, s így vezették őket a főkadiszállásra. A magyar előőrsök ezt elmulasztották, s így Fligely a későbbiekben nyugodtan tetetkette magát vétlennek.

13 Hozzáteendő, hogy Asserman Fe renc emlékirata szerint Fligelyt Battkyány „szűkebb körken" ki is kallgatta, majd Fligelytől átvette a nála lévő sürgönyt, s azt — állítólag meg a haditanács előtt — felkontotta. Battkyány — a kdiallgatásnál jelen voltaknak kallgatást parancsolva — már a levél tartalmának ismeretéken vett részt az aznap esti sukorói kaditanácson, s terjesztette elő azt a határozati javaslatot, hogy a magyar hadsereg ugyan nem támad, de ha Jellasics támadna, visszaveri azt. A véletlenül magyar kézre került levél tehát alapvetően hozzájárult ahhoz, hogy a magyar hadsereg szembeszálljon a bán fegyveres erejével.

14 A sukorói haditanács

13 A sukorói református templomkan kis réztáblák őrzik a sorsdöntő 1848. szeptemker 28-i haditanács résztvevőinek emlékét. Az emléktáblák egy része azonban bizonyosan téves adatokat őriz: például Görgei Artúr sem szeptember 28-án, sem előbb, sem később nem járt a sukorói templomkan, Vasvári Pál pedig aligka volt ott a haditanácson, legfeljekk a