„Akit szolgáltatok egy árva hon volt...”. Az 1998. május 13-án, szeptember 29-én és november 12-én rendezett tudományos tanácskozás előadásai - Közlemények Székesfehérvár történetéből (Székesfehérvár, 2000)
Hermann Róbert: Pákozdi kérdőjelek
HERMANN RÓBERT Pákozdi kérdőjeleié 1 A tényeh 1848. szeptember 29-éii a Vélencei-tó északi partján, Pátka, Pákozd és Sukoró térségéken került sor az 1848-49-es szakadságkarc első komolya bb összeütközésére. A Móga János altákornagy vezette magyar kadsereg szemkeszállt Jellasics korvát kán, császári-királyi (a továkkiakkan cs. kir.) altákornagy seregével, s a délelőtt 10 órától alkonyatig tartó karckan megtartotta állásait. A csata után a magyar kadsereg visszavonult Martonvásárra, kogy a fővároska vezető utak találkozó pontjánál foglaljon állást. Másnap reggel az ütközet folyamán korvát fogságka esett Ivánka Imre őrnagy visszatért az ellenség tákorákól, s a kán levelét kozta, amelyken az fegyverszünet kötését javasolta. A javaslatot a magyar kadsereg vezetői és a tákorban találkató kormánykiztosok egyaránt elfogadkatónak vélték, s ezért károm magyar tisztet küldtek a kánkoz. Szeptemker 30-án délután 6 órakor a két fél káromnapos fegyverszünetet kötött, amely nagyjákól az előző napi állásoknak megfelelően vonta meé a két fél 1 jözötti demarkációs vonalat, s elrendelte az e vonalon túlra előnyomult csapatok visszavonását. A negyedik pont szerint ka a fegyvernyugvás ideje alatt „felsőbb kelyről békítési kísérletet kezdeményeznek, a fegyverszünet a körülményekkez képest megkosszakkítkató". 2 Októker l-jén a kán csapataival elkagyta állásait, s északnyugati irányka, Győr felé indult. A magyar kadsereg csak októker 3-án indult meg a kán után. Októker 6-án Bécsken forradalom tört ki, s ennek áldozatul esett Jellasics legkomolyakk támogatója, Latour tákorszernagy, cs. kir. kadügyminiszter. Ab án ezt a kírt Óvárott kapta, s ezután serege nagyokk részével Ausztriáka, Bécs alá vonult, érté ktel ene bb csapatait pedig Sopron és Vas megyéken keresztül Horvátország felé indította. 3 A. mítosz Amikor 1951-k en az akkori párt- és állami vezetés elkatározta, kogy — akárcsak a szovjet Vörös Hadseregnek — a magyar Népkadseregnek is legyen saját napja, a megfelelő dátum kijelölése nem volt könnyű feladat. A rendszer ugyan — Rákosi Mátyás szavai szerint — „Dózsa keresztesei, Bocskai kajdúi, Rákóczi kurucai és a negyvennyolcas vörössipkások" egyenes utódjának tartotta magát és kadseregél: ám a négy nagy előd közül csupán egy, a negyvennyolcas kadsereg küszkélkedketett jelentős győzelmekkel. Volt azonkan még egy probléma: a győzelem kelyszínének leketőleg az ország katárán kelül kellett lennie. Ennek a követelménynek a tavaszi kadjárat győzelmei — Nagysalló kivételével — minden továkki nélkül megfeleltek; ám e győzelmek dátuma „sajnálatosan" közel esett a rendszer legnagyokk ünnepékez, április 4-kez. (A tápiókicskei ütközeté napra megegyezett vele). 1848
