Lauschmann Gyula: Székesfehérvár története IV. - Közlemények Székesfehérvár történetéből. (Székesfehérvár, 1998)

A KIEGYEZÉSTŐL A MILLENNIUMIG - V. A kiegyezést követő esztendők 1867-1869

A könyv: Szemelvények a székesfehérvári fő tanodái önképzőkör irodalmi kísérleteiből igen ritka, alig találni valahol, így az én gyűjteményemnek is értékes példánya. Endrődi SándoAól találunk benne tíz verset, egyik szebb, mint a másik, de a legszebb mégis a Cédrus panasza, amely allegorikus képben írja le a száműzötteknek, a hontalannak tépő fájdalmát, amely ezen refrénben tör ki elementáris vágyódással: A régi hont, az édes anyai hont, Oh, azt adjátok vissza énnekem! Vörösmarty hatása meglátszik a költemény gondolatain, ennek dacára önálló szépsége van, amely helyet biztosít a magyar irodalomban Endrődi Sándornak. A Cédrus panaszához hasonló a Három álom, mely a haza sorsán kesergő lélek költeménye. A nép című vers gyönyörű szavakkal aposztrofálja a magyar hazafiságot, melyet a kunyhók lelkesedése ápolt, és amelyről egy helyen így szól a vers: Ha összedől minden magas ház, palota, Óh, csak kunyhód álljon s állani fog a haza, Mert a te életed a hazának élete testvér vagytok s egy a szívetek verése! Csak ez a testvéri szív, mely egymással rokon, Csak ez a szív verjen, ez a szív dobogjon! Haragjával jöjjön reánk bár a nagy világ, Diadalt aratunk s nem vesztünk csatát! A húgomnak című vers parainesis-szerű tanácsokat mond el költői szavakban, de ezeken is átérzik a hazaszeretet izzó szava, amely oly nagy fokban jellemzi Endrődi verseit. A szerelmi lírának szép költeményei a kis könyvben: Kedvesem mosolya, Hiába mondod, Te szenvedsz - amely vers utóbb a szív fájdalmával említi: Virrassz át hosszú terhes éjszakákat, Imádkozzál, szép lányka!, csendesen; Zokogj, sírj és az élet egy-egy átka Olvadjon szerte minden könnyeden!