Lauschmann Gyula: Székesfehérvár története IV. - Közlemények Székesfehérvár történetéből. (Székesfehérvár, 1998)

FÜGGELÉK - Arcképek

új évet, Székesfehérvárnak virágzó jólétet és a haladás pályáján szép jövőt kívánok. Tartsanak meg, kérem, jó emlékezetükben, s legyenek meggyőződve, hogy szülővárosomat nem feledem! Pozsony, december 23. 1884. mély tisztelettel és barátsággal Rónay Jácint." Egy másik levelében ezt írja 1875. december 13-án Gödöllőről Gerlach Benjamin igazgatónak: „Sokszor, sokszor felmerül lelkemben a múltak emléke, de hivatásom távol tart, csak a gondolat szárnyain kereshetem fel szülővárosomat." Vörösmarty halálát fájdalmas érzéssel gyászolta meg messze idegenben. Midőn a költőkirály örök álomra hunyta szemét, Rónay a londoni lapokban gyönyörű nekrológot írt Vörösmartyról, és egy angol könyvkereskedő az ő közbenjárására gyásznapnak vette a naptárban november 19-ét, Vörösmarty elhalálozásának napját. Amikor a Vörösmarty szobor elkészült, meleg hangú levélben, a hazafias érzés és szeretet melegségével köszönté a várost, amelynek falai közé bevonult a költőkirály ércalakja. Eljött hozzánk 1864-ben is, midőn a kegyelet az ázsiai magyar, Horvát István szülőházát jelölte meg márványlappal. Beszédet mondott az ünnepi lakomán, melynek emléke ma is él a székesfehérváriak szívében. Rónay Jácint mint pozsonyi nagyprépost, 1889. április 17-én halt meg. A királyi ház meg a magyar nemzet részvéte kísérte őt sírjához. Irodalmi hagyatéka, melyet Acsay Ferencrendezett, a bencés rend birtokában van. Az írásokat két, vörös bőrbe kötött, kulccsal elzárható tok őrzi, szalaggal átfont négy csomagban. Aki Rónay Jácint kimagasló pályafutásáról tájékozódni akar, olvassa el a jegyzéket, melyben Acsay Ferenc az irodalmi hagyatékot ismerteti. Büszkeségünk lesz mindenkor, hogy városunk e szülöttje a világ nagy embereivel állott levelezésben. Életrajzát találó szavakkal zárja Acsay: „Oly kiválóságai voltak, amelyek érdemessé tették őt, hogy nemcsak kora, hanem a legkésőbbi utókor is hálával emlékezzék rá, mert irodalmi művei, főleg pedig a királyi házban kifejtett működése mély nyomokat hagyott nemzetiségünk és nyelvünk népszerűvé tételében - épp a királyi családnál. Ha egyebet nem tett volna, ezért is érdemes örökké a nemzet hálájára." E szép szavakhoz azt tesszük hozzá, hogy a fényes pályafutású élet tőlünk származott, a mi dicsőségünk, hogy legjobbjaink között említi a magyar történelem. Aki magasan állott hazafiságával, tudományával és egyéni jellemével, az rászolgált arra, hogy emlékét a szülőváros megörökítse. ROSTY ZSIGMOND Jónevű író volt, akinek történelmi dolgozatai becsesek, számottevők. 1811. február 2-án született, és az ügyvédi oklevél megszerzése után Fejér vármegyét, majd a hétszemélyes táblát szolgálta. Részt vett a szabadságharcban, amelynek leverése után birtokára ment gazdálkodni és irodalommal foglalkozni. Munkáinak száma nagy, és a történelem általános kérdésein kívül Fejér vármegye és Székesfehérvár múltját is felöleli. A régebbi folyóiratok: a Társalkodó, a Jelenkor, a