Lauschmann Gyula: Székesfehérvár története IV. - Közlemények Székesfehérvár történetéből. (Székesfehérvár, 1998)

FÜGGELÉK - Arcképek

Hasznos Mulatságok igen sok történelmi tanulmányt és ismertetést közöltek tőle, majd a szabadságharc bukása után a Delejtűben, a Pesti Naplóban, a Szépirodalmi Közlönyben dolgozott. Legnagyobb munkája A tatárjárás történelme. Érdekesek lokálpatriotizmus szempontjából a következő művei: Székesfehérvár hajdani nagy temploma; Székesfehérvár hajdani polgári jogairól; Rajzok Fejérmegye múltja és jelenéből. 1875. október 20-án halt meg. SAY RUDOLF 1828. április 17-én született helybeli polgári családból, amely a megelőző században is vezető szerepet játszott a város életében. A család Württembergből került Székesfehérvárra. Első tagja Mátyás volt, aki szíjgyártó mesterséget űzött. Fiai Ignác, a kereskedő és József, aki már főjegyző, utóbb - miként e munkában láttuk - országgyűlési követ volt. Tőle származott István, ki városbíró, egyúttal diétái követ volt, Ferenc, a városi főorvos és József, a gyógyszerész. Ennek a gyógyszerésznek a fia volt azután Rudolf, továbbá a később említendő Móric. Say Rudolf a gimnáziumi tanulmányok bevégzése után gyógyszerészi pályára készült, de a szabadságharc őt is elsodorta a tanulmányoktól. Mint tüzér, Abrudbányán az oláhok kezébe került, akik ki akarták végezni, azonban a váratlanul megérkezett székely csapat megszabadította tőlük. Dévánál tette le a fegyvert; ezután a császári seregbe sorozták, ahonnan azonban gyengébb testalkata miatt megszabadult. A szabadságharc után folytatta tanulmányait: a bécsi egyetemen 1852-ben nyerte el oklevelét. Ettől kezdve, egészen haláláig a reáljogú gyógyszertár tulajdonosa volt, aki fogékony lélekkel vegyült Székesfehérvár társadalmi és közigazgatási életébe. Rengeteg munkát végzett a „zöld asztalnál" és a különböző bizottságokban. Vezető szerepre nem törekedett, de képességei, munkabírása, vasereje alkalmassá tették volna őt erre: 1878-ban a polgármesteri állást felkínálták neki. A megtiszteltetés elől kitért, de annál nagyob buzgalommal dolgozott a közügyért. Say Rudolfnak az elemi oktatás fejlesztésében és irányításában vannak érdemei: 1872-től 1881-ig volt a városi iskolaszék elnöke; reformálta a tanügyet, tanítókról gondoskodott, az iskoláknak pedig megszabta a helyes irányát. Az iskolaszék 718 forint 57 krajcár tőkével alapítványt létesített, hogy annak kamataiból a szorgalmas tanulókat jutalmazzák, - miként az alapítólevélben olvassuk - így kívánta némileg leróni saját és a közönség háláját a jeles férfiú iránt, ki a városi tanügyek 1868. évi 38. törvénycikk értelmében történt átszervezése, vezetése és előmozdítása körül, mint a községi iskolaszéknek kilenc éven át elnöke, hazafias buzgalommal és odaadással működött. 1884. november 30-án halt meg.