Lauschmann Gyula: Székesfehérvár története IV. - Közlemények Székesfehérvár történetéből. (Székesfehérvár, 1998)

FÜGGELÉK - Arcképek

dallamban és harmóniában, egyúttal végtelenül tisztult műérzékről tanúskodnak. Elsőrendű hegedűjátékos, a sokat küzdő és szenvedő lélek városunk zene életét akarta fejleszteni. Kortársai jól tudták, hogy csak egy szó kellett, és Greizinger Iván lelkesedéssel vette kezébe szépen szóló hegedűjét. A fiatal kora teljében, nagy tehetsége kiforrásának stádiumában, 1899. november 4-én a magyar zeneirodalom végtelen kárára elpusztult ifjú zeneköltő a város által adott díszsírhelyen alussza örök álmát a Hosszú temető fái alatt. Sírkövét egy hangverseny jövedelméből és közadakozásból állították fel. A sírhelyet kőszegély határolja, amelynek faragott, apró oszlopait vasrács köti össze. Az emlékkő lépcsőzetről emelkedő római oszlop, a sír közepén áll. Az oszlopfőt virágdísz övezi, rajta féltojásdad szfinkszszerú lábbal bíró, hatalmas tartóból az örök tűz, a dicsőség lobogó lángja tör az ég felé. A római oszlop homlokzatát kereszt és gyönyörű domborműben líra díszíti; alatta ez a felírás olvasható: „Greizinger Iván orvosdoktor és zeneköltő emlékének 1862-1899", legalul pedig ezt a négy szót találjuk: Közadakozásból barátai és tisztelői. Greizinger Iván dicsőségét Vass Bertalan tollából négysoros vers tartja fönn a késő időknek, amely a föntebb említett két vésés között az egész oszlop középrészét uralja: Míg elméd a beteg testet gyógyítja, szivedből Bús sziveinkre vidám dal s zene árja fakadt. Gyászol az emberiség, a magyar zene s gyásza jeléül Érdemidért a hideg kő rebeg áldva imát. GUZMICS KÁLMÁN Életrajza tulajdonképp e három szóban foglalható össze: született, küzdött és meghalt. Hozzátehetjük, hogy a fejlődésben levő nagy tehetség alkotásaival maga írta életrajzát. Szegény családból származott, és egy-két középiskola elvégzése után a megélhetés anyagi gondjai ügyvédi irodába vitték, hol az akták másolása közbeni üres idejét rajzolással töltötte. Jólelkű principálisa, midőn a szunnyadó tehetség szárnypróbálgatásairól meggyőződött, módot nyújtott a fiúnak, hogy hiányzó ismereteit szorgalommal, önműveléssel pótolja, emellett társadalmi úton lehetővé tette, hogy a fővárosban megfelelő kéz irányítsa fejlődését. Itt Vajda és Hegedűs elismeréssel nyilatkoztak nagy tehetségéről, amelyet azonban a nyomor kötött le szárnyalásában. Székesfehérvár az ő ajánlatukra ösztöndíjjal Rómába küldötte, ki itt a jobb jövő csábító reménységével dolgozott, és a Scuola libera kiállítására beküldötte Jézus Kafarnaumban című hatalmas képét, amely ott dicséretben