Lauschmann Gyula: Székesfehérvár története IV. - Közlemények Székesfehérvár történetéből. (Székesfehérvár, 1998)

FÜGGELÉK - Díszpolgárok 1840-1912

Ne ítéljük el a vezetést azért, mert a hatóság a választással pártfogóra akart szert tenni a bécsi hatalom előtt, és azt hitte, hogy talán elengedik Székesfehérvárnak azt a 60 ezer forint sarcot, mellyel 1849. augusztus 14-ének eseményei miatt sújtotta őt a katonai önkény. Ám ez a protekció is kárba veszett: a 60 ezer forintot nem engedték el, és így a díszpolgári választás nem használt városunknak. Úgy látszik, Székesfehérvár magisztrátusa szégyellte ezt a választást, mert huszonnyolc évig senki sem gondolt arra, hogy új díszpolgári oklevelet adjon bárkinek. Pedig akadt volna az ország nagyjai között nem egy, aki rászolgált volna városunk elismerésére. GRÓF ZICHY JENŐ. A huszonnyolc év elmúltával, 1879-ben gróf Zichy Jenőt választották meg díszpolgárnak. Akkor volt a székesfehérvári országos kiállítás, amelynek megalkotása, erkölcsi és anyagi sikere gróf Zichy Jenő nevéhez fűződött. Erdemeiről a július 7-én tartott közgyűlés jegyzőkönyvében ez olvasható:

14 „Midőn az eszme határozattá vált, midőn a hír szárnyai mindenfelé széthordták az országos kiállításnak létesítését, akkor a nagyközönség kétes szemmel tekintett az eredményre, s a sikeres kivitel bizonytalanságát tartva szem előtt, tétlenségben merevedett meg karja. Csak a nemes Gróf nem csüggedett, egyedül őt nem hagyta el a remény bízni nemzetében, bízni édes hazánk józan lakosságában. Nem kímélt anyagi áldozatot, mert a saját nagy költségein kívül még a kiállítás eshetőleges kárainak megtérítését is teljesen magára vállalta. Nem vezérelte őt e tényében haszonlesés, mert tiszta jövedelem esetén azt már előre jótékony célok segélyezésére ajánlotta föl. Nem kímélt fáradságot, nem munkát, hogy az érdeklődést felkeltse széles e hazában, annak minden rétegei között, a trón zsámolyától le a kunyhó lakójáig. Midőn a mű létesült, midőn a népek százezrei vándoroltak ide látni és tanulni, midőn városunk az anyagi produktumok gyöngyeinek székhelye lett - mellyel kapcsolatban a különféle kongresszusok értekezései által szellemi létünk is nagymérvű lendületet nyert -, akkor már a figyelem, az elismerés egy jelentékeny része felénk is fordult, akkor már városunk is osztozott az érdemekben, melyeket a nagy mű sikeres keresztülvitele eredményezett; szóval, be kell ismernünk, hogy e nagy fontosságú ténye által városunk csak fényt és dicsőséget, a lakosok nagy részének pedig anyagi előnyöket is szerzett. Ezzel szemben hálánkat leróni kötelességünk parancsolja. Nem állván pedig rendelkezésünkre fejedelmi címeket és rendjeleket osztogatni, adjuk azt, mit kitüntetésül legnagyobbat adhatunk, s gróf Zichy Jenőt, a valóban díszes polgári erényeiért Székesfehérvár szab. kir. város díszpolgárává választottuk meg." Az érdem méltatása ThotIstván főjegyző tollából való. Gróf Zichy Jenő emlékét különben a díszpolgárságon kívül a Zichy liget is megőrzi, amely ezen a közgyűlésen kapta nevét.

15 KOSSUTH LAJOS. Elmúlt kilenc esztendő, és 1888. augusztus 27-én Tóth Artúr lépett föl indítvánnyal a közgyűlés előtt. Szavainak lelkesítő hatása volt, és - a jegyzőkönyv szerint

16 - „amint elhangzott indítványozó úr emelkedett szel-