Lauschmann Gyula: Székesfehérvár története IV. - Közlemények Székesfehérvár történetéből. (Székesfehérvár, 1998)
FÜGGELÉK - Díszpolgárok 1840-1912
lemű beszéde, a lelkesedés legnagyobb fokú megnyilatkozása mellett Kossuth Lajosi, történelmünk korszakalkotó férfiát, honfiúi magasztos érdemeiért a közgyűlés Székesfehérvár szab. kir. város díszpolgárává megválasztotta." A turini remetének gróf Károlyi Gábor adta át a díszes kiállítású oklevelet, és 1888. december l-jén kelt jelentésével számolt be küldetéséről. Gróf Károlyi Gábor Turinba ment, kihallgatást kért a kormányzótól, és az ünnepi aktust, Kossuth Lajos meghatottságát írja le levelében: „Kossuth Lajos meleg szeretettel vette tudomásul városunknak általam tolmácsolt hazafias üdvözletét, s szíves örömmel vette át a díszpolgári oklevelet, egyúttal megbízott, hogy hálás köszönetét a városi közgyűlésnek adjam át. Olyan város közönségétől - úgymond -, mely a haza igaz szeretetében s a haza iránti szent kötelességek teljesítésében nagy szenvedései dacára - ez ország alapításától fogva mindig első volt, különösen jólesik neki e figyelem és megemlékezés, s ha előhaladt kora s szemeinek gyengült állapota engedné, külön levélben sietne köszönetét tolmácsolni." Kossuth Lajos Székesfehérvár egyetlen díszpolgára, akinek arcképe a tanácsterem falát ékesíti. A többi hiányzik, ámbár nagyon szép volna, ha a város az újabb kor díszpolgárainak arcképét megfestetné. Az új városháza teljesíti talán majd ezt a kívánságot, amelynek megvalósításától, a képsorozat esztétikai erejétől sok lelkesítőt várhatunk. És talán majd ott lesz az a márványtábla is, amely Székesfehérvár összes polgármesterének nevét örökíti meg, hiszen a késő utókornak kegyelettel, vonzódással kell öveznie a múltak emlékét; az ilyen márványtábla és az ilyen képgyűjtemény pedig igazán beszédes tanúsága a letűnt időknek. (Kossuth Lajos gyönyörűen kidolgozott arcképét gróf Károlyi Gábor ajándékozta a városnak, ám az ünnepélyes leleplezés történetéhez nagyon furcsa dolgok fűződnek. Tóth Artúr 1888. augusztus 27-én jelentette be a közgyűlésnek, hogy gróf Károlyi Gábor Kossuth Lajos arcképét megfesteti, és fölajánlja a városnak. A szűkszavúan fogalmazott jegyzőkönyvben a következőket olvassuk: „Ezen bejelentés a történeti hűség kedvéért jegyzőkönyvben feljegyeztetvén tudomásul vétetett." 17 Báró Fiáth Miklós főispán, midőn 1891-ben az arckép leleplezése aktuálissá vált, a jegyzőkönyv szavaiba kapaszkodott, és megtagadta a rendkívüli közgyűlés összehívását; ezt írta a városhoz: „Arról győződtem meg, hogy a jegyzőkönyvben sem a tanácsterem részére felajánlott kép elfogadásáról, sem pedig annak ünnepélyes ugyanottani kifüggesztésére vagy leleplezéséről intézkedés nem történt, a jegyzőkönyv világos szövege szerint a kép felajánlásának bejelentése csakis egyszerűen tudomásul vétetett." 18 A főispáni csűrés-csavaráskor Tóth Artúr a következő közgyűlésen, 1891. december 28-án már pozitív indítvánnyal lépett föl. „Mondja ki a közgyűlés - ez volt az indítvány lényege -, hogy nagy hazánkfiának, Kossuth Lajosnak a város országgyűlési képviselője, gróf Károlyi Gábor által felajánlott olajfestésű arcképét köszönettel elfogadja, azt a közgyűlési tanácsteremben örök időkre elhelyezi, és leleplezésére rendkívüli közgyűlést tart." Az indítvány hosszú és szenvedélyes vitát provokált:
