Lauschmann Gyula: Székesfehérvár története IV. - Közlemények Székesfehérvár történetéből. (Székesfehérvár, 1998)

A MILLENNIUMTÓL AZ ELSŐ VILÁGHÁBORÚIG - VII. A millenniumi ünnepségek. Székesfehérvár a századforduló éveiben 1896-1904

Ott éltem volna én a színpadon, Kín és gyönyör közt, hírben, szabadon... Dicső álom volt! Volt!, már elmúla, Boruljon rá felejtés fátyola! Petőfi csalódott, mert évtizedek után is volt egy város, amely megtartotta, híven megőrizte a kóbor színészkedés emlékét. Büszke lehet Székesfehérvár önmagára, hogy a falaink között lemúlt két hónap hagyományát márványba véste, és kegyelettel hódolt annak a nagy szellemnek, amelyet tüneményes pályafutásban evvel a két sorral jellemezhetünk: Sorsa a küzdés, élte nyomor volt, s lángszavu költőnk Izzó fényében tűnt el örökre a hős. A leleplező beszédet Havranek József mondotta a lakóháznál, míg a színházban tartott irodalmi ünnepen Zalai Mihály volt a szóvivő, aki nagyszabású tanulmányában Petőfit, a szegény kóborszínészt méltatta, és keret gyanánt a színészet nehéz küzdelmei szolgáltak, melyeket a német színészettel kellett megvívnia. Befejező szavai ezek valának: „Meggyújtottam lelkesedésem egész melegével azt a tüzet, mely áldozati oltáron ég Petőfi szelleme előtt. E derék város egész közönségének nevében köszöntöm ünnepünkön azt a kis hajlékot, mely a szegény vándorszínész nyomorának, küzdelmeinek volt színhelye, de amelyet a költői szikra első fellobbanásai világítottak meg, és tesznek ma kegyeletes zarándokiásunk színhelyévé. A magyar nemzet koszorús regényírójának szavaival üdvözöllek, Nagy Petőfi szerény lakóháza: Áldás legyen rajtad, emlékezetes hajlék, Légy megtelve a dicső szellemével örökké." Petőfi egykori lakása a nevéről elnevezett utcában van, mely a szeminárium udvarát körülvett ócska kerítés eltávolítása és a környezet rendezése folytán ma már a legszebb utcák egyike. A sóskúti kőből készült fekete márványlapon olvasható a közölt felírás. Alatta terméskőből kidolgozott dombormüben kard, babérágas lant, s a komédia és a tragédia nevető és vívó álarca jelképezi Petőfi életének három fázisát, amelyből egy a miénk volt. És ezt az egyet megbecsültük, hiszen nagyon igaza van Endrődi Sándorversének, amelyet a felavatás alkalmából írt Székesfehérvár közönségéhez: Ahol csak járt, ahol egy dala zengett,