Lauschmann Gyula: Székesfehérvár története IV. - Közlemények Székesfehérvár történetéből. (Székesfehérvár, 1998)

A MILLENNIUMTÓL AZ ELSŐ VILÁGHÁBORÚIG - VII. A millenniumi ünnepségek. Székesfehérvár a századforduló éveiben 1896-1904

1901-ben Halmai Imre társulata működött nálunk, Déri Béla, Ferenczy József, F. Lányi Irma, Szatmári Lajos, Tisztái Miksa, Kerekes Mihály, Kováts Sándor, Lévay Sárika, Szentmáriné Váradi Margit, Borsitzky Ilona, Mányai Aranka, Arnyai Károly, Fóti Frida tagokkal. A pártoláshiány állandó volt, vendégszereplésre is csak Nikó Lina, Feld Lrén és Gazsi Mariska jöttek. Érdekes, hogy Székesfehérvárnak egyik régi színészembere, Békefi István, aki előzőleg és azután is sokat foglalkozott színirodalommal, a Lear királyban fellépett, és az egykorú elfogulatlan kritika így szólt játékáról: „Teljesen otthon érzi magát a színpadon, játéka biztos, taglejtései határozottak, beszéde értelmes, hanghordozása helyes, alakításában sok drámai erő rejlik."

14 A közönség dédelgetett kedvence Lévay Sárika volt, akit szeretetének nyilvánításával nem egyszer elhalmozott. Midőn a társulat április 2-án elhagyta városunkat, hogy a tél kezdetén újból visszatérjen, a helyi lapok feltárták Halmai társulatának hiányait, rámutattak a bajokra, amelyek a közönség részéről is tapasztalhatók voltak, de egyúttal lelkesítették Székesfehérvár városát, hogy legyen hű a jövőben ahhoz a színészethez, amelynek régi múltja büszkeségünk lesz mindenkor. Halmai Imre november 19-én ismét megjött, és társulatának tagjai Dulics Mariska, Perczel Mari, Huckstedt Irén, Kalmár József, Szalóczy Irén, Havas Jenő, Dercsényi Juliska, Szilágyi Ödön és Rácz voltak. Az anyagi és részben az erkölcsi siker nem eshetett kifogás alá. December 8-án leplezték le azt a bronzkoszorút, melyet Vörösmarty Mihály százéves jubileumára készíttettek az ország törvényhatóságai. Körülbelül 3000 korona gyűlt össze, és ezen a költségen állította elő a koszorút Radnay Béla budapesti szobrász. A leleplezés volt az országos ünnep utolsó akkordja, amelyet dr. Kerekes Lajos szavai rezgettek meg Székesfehérvár lakóinak szívében. A bronzkoszorú eszméjét Huszár Ágost alispán és Havranek/ózse/polgármester vetették föl - Vörösmarty emlékét ápolni és fejleszteni akaró nemes érzésből. Ugyanezen év október havában választotta meg Székesfehérvár országgyűlési követnek gróf Zichy Jenői, akinek mandátuma ellen petíciót adott be az ellenpárt, de sikertelenül. A politikai viszonyok további alakulásában Zichy Jenő belépett a Függetlenségi Pártba, aki egészen haláláig lelkes híve volt a nemzeti ellenállásnak. A kilépés alkalmával üdvözölték egykori ellenfelei a székesfehérvári követet, ezen levéllel adván kifejezést hazafias gondolkodásuknak: „A székesfehérvári Függetlenségi Kör igaz örömmel üdvözli képviselő urat legutóbbi parlamenti szerepléséért, hogy magyar szívére és lelkiismerete szavára hallgatva, megta-