Lauschmann Gyula: Székesfehérvár története IV. - Közlemények Székesfehérvár történetéből. (Székesfehérvár, 1998)

A KIEGYEZÉSTŐL A MILLENNIUMIG - V. A kiegyezést követő esztendők 1867-1869

Ha bort iszom, mint a szellő, Tovaszáll terhes bánatom, Minden gondom, keservemet Mély sírba temetve látom. Ha bort iszom, Bacchus a bú Láncait mind feloldozza, Újra virít, illatozik Ifjúkorom szép tavasza. Ha bort iszom, mámoros főm Haván illatos babérok Szép koszorúba fűződnek S vidám életemről dallok. Ha bort iszom, istenekkel Fényes égben mulatozom, Testem, lelkem földi részét Eláztatja a billikom. S ha még ezután is iszom, Egyre nő a boldogságom; Elalszom és hogy így haljak, Minden fölött ezt kívánom! A Szemelvények prózai munkái között Schmidt József írt Csokonai Vitéz Mihály költészetéről, tőle való a Szilveszter éji kaland című csinos kis elbeszélés. Endrődi Sándornak Összeütközések és Zaka Gyulának Jefte leánya címen megírt elbeszélése szintén igen élvezetes olvasmányok. Az 1867. év gazdaságilag igen szegény és nyomorúságos volt. A fagy ismét éreztette hatását, és a reá következő szárazság méginkább apasztá az annyira szükséges gazdasági jövedelmet. Nem csodálhatjuk, hogy a város lakói nem tudtak adót fizetni, a városi pénztár üres volt; annyival inkább, mert az előző két évben a hatóság kibérelte a fogyasztási adókat, és ez a vállalkozása majdnem 20 ezer forint deficittel járt. A nyomor mind