Lauschmann Gyula: Székesfehérvár története IV. - Közlemények Székesfehérvár történetéből. (Székesfehérvár, 1998)

FÜGGELÉK - Arcképek

Dr. SAY MÓRIC A három Say fiú között a legfiatalabb, 1830. október 4-én született. Iskoláit elvégezvén, a szabadságharcban tűzmester volt Dembinszky katonái között. Világos után gyógyszerészettel és kémiával folglalkozott atyja oldalán, majd a bécsi egyetemen 1855-ben szerzett doktori diplomát. Három év múlva a budai főreáliskolában kémiatanár, 1870-ben igazgató, 1884-ben pedig a budapesti tankerületben főigazgató. Sokat utazott, bejárta Német-, Francia-, Angol-, Olasz- és Görögországot, továbbá Egyiptomot és Palesztinát. Utazásaiban ismereteit alaposan fejlesztette. A kémiában elsőrangú tekintély volt, akit érdemeiért már 1869-ben tagjai közé vett az Akadémia. Székét avval a hatalmas tanulmányával foglalta el, amelyben az újkori vegytan nagy alakját, Liebiget és elveit részletességgel ismertette. Értékes munkája: Tizenöt jelesebb magyar búzafaj vegytani elemzése, amely pályadíjat is nyert, és amely úttörő volt az ilyféle tanulmányok között. Vegytan tankönyvét sokáig használták a középiskolákban és az egyetemen, ahol e sorok írója is belőle mérité ismereteit. Foglalkozott Budapest ásványvizeinek és a török korból maradt fürdőknek vegyi elemzésével, de utazásainak emlékeit, gazdag tapasztalásait is megírta. Szeretettel vonzódott szülővárosához, a kulturális célokat szolgáló Vörösmarty Kör a nyolcvanas években kétszer is látta felolvasóasztalánál. Tanulságos az a dolgozata, amelyben a gyufa történetét ismerteti, és Irinyinek, a feltalálónak életével foglalkozik. 1855-ben halt meg. SCHWARCZ GYULA 1839. december 27-én született - katona-családból. Atyja korán meghalt, ezért a rokonok, a Horchy család gondoskodtak neveléséről. A gimnáziumot városunkban, a jogot Budapesten, majd külföldön végezte. Első irodalmi munkája a Magyar író külföldön című, Szentkatiina álnév alatt jelent meg, amelyhez azután magyar, német, francia, angol és ógörög nyelven egész könyvtárnyi műve sorakozott. Párizs és London tudományos körei egymás után választották őt tagjaik közé, a Magyar Tudományos Akadémia is 1864-ben már magáénak mondotta. Székesfehérvár 1869- és 1872-ben országgyűlési képviselőjének választotta meg. Ekkor kezdett behatóan foglalkozni az államtudományokkal, amelyek művelésével és az ógörög műveltség tanulmányozásával emelkedett európai hírnévre. 1894-től a budapesti egyetemen ókori történelmet tanított, és ott működött haláláig, 1900. január 31-ig. Athén demokráciája c. munkája kapcsán világhírű bírálói úgy nyilatkoztak róla, hogy ami Mommsena római történelemre nézve, az Schwarcz Gyula a görög történetírásban és annak bölcseletében. Schwarcz Gyula a tudományos világ évszázados meggyőződését sok tekintetban megdöntötte, és önálló, elmélyedő kutatásaiban más színben, más világításban mutatta meg a klasszikus görög kort, annak minden állami, közéleti, műveltségi és társadalmi viszonyaival együtt. Hé-