Lauschmann Gyula: Székesfehérvár története IV. - Közlemények Székesfehérvár történetéből. (Székesfehérvár, 1998)

FÜGGELÉK - Díszpolgárok 1840-1912

„Kossuth nem békült ki, nem ismeri el törvényeinket, alkotmányunkat, nem ismeri el királyunkat, ha így van, t. törvényhatósági bizottság, nekem ki kell mondanom, hogy e tanácsteremben, ahol mindnyájan csakis törvényeink alapján ülésezünk, tárgyalunk és szavazunk, ezen tanácsteremben annak, aki alkotmányunkat el nem ismeri, királyunknak hűséget nem esküdött - belépni nem szabad, itt Kossuth képének helye nincs. Ki kell mondanom, mint Ő Felsége által kinevezett főispánnak, felelősségem teljes tudatában, hogy ezen indítvány nem egyéb, mint alkotmányos formába burkolt felségsértés" - mondotta Fiáth Miklós a városi közgyűlésen. Dicsősége marad Székesfehérvárnak, hogy a főispáni erőszak dacára csak 14 híve volt Fiáth Miklósnak, míg a többi egy szívvel és egy lélekkel kívánta Kossuth Lajos arcképének felavatását - de erről a főispán lemaradt. Annál nagyobb lelkesedés hatotta át a jelenlevőket. Az ünnep 1892. szeptember 16-án volt.

19 A díszközgyűlést Havranek/ózse/polgármester nyitotta meg, és tartalmas beszédében a reformkorszak kialakulását fejtegette egészen 1848-ig, midőn „az öntudatra ébredt nemesi osztály visszaköveteli az ország megcsonkított függetlenségét, maga áll a reformok élére, s hogy a hazát naggyá és erőssé tegye, meghozza a világtörténelemben ama páratlan áldozatot, hogy lemond előjogairól, felemeli a népet önmagához, önként osztozik vele a közteher viselésében, testvéri szeretettel osztozik vele egyszersmind a szabaddá tett föld birtokában, hogy milliók ereje, milliók benső öröme alakítsa naggyá a nemzetet!" Havranek József után Tóth István tartotta a felavatóbeszédet, üdvözölvén Kossuth Lajost, aki arcának nemes vonásaival közénk jött, „hogy tanuljanak tőle hazaszeretetet az utókor sarjadékai, hogy tanulják meg tőle, miként kell jelent, jövőt, s ha kell, még az életet is a hazáért áldozni, végül, hogy lássanak egy eszményi alakot, aki élő személyesítője Vörösmarty ama nagy mondásának: Hazádnak rendületlenül!" A lelkesítő érzések hatása alatt alakult a Kossuth utca is, amely szintén hirdeti a turini remete emlékét.) KEMPELEN IMRE. 1891. október 30-án a következőket olvassuk a városi jegyzőkönyvben:

20 „Köztudomású dolog Kempelen Imre, városunk derék lakójának nemes szívű jósága, ki városi intézeteink, egyleteink, általában a közművelődés s közjólét előmozdítására szolgáló mindennemű intézmény iránt oly odaadó lelkesedéssel viseltetik, miszerint gyakran tetemes áldozatok árán is rajta van, hogy azok érdekeit hathatósan támogassa. E nagylelkű emberbarát, társadalmi életünk e kitűnősége már rég kiérdemelte azt, hogy a város őt hálás elismerésében részesítse." Havranekyazse/polgármester ezen indítványa alapján a közgyűlés a díszpolgársággal tüntette ki Kempelen Imrét, kinek nevéhez a többi között a színpártoló, a korcsolya, a tűzoltó és a lövész egylet bőkezű gyámolítása fűződik. A Kempelen Imre térszintén egy virág a díszpolgársággal megaranyozott érdemek koszorújában. WEKERLE SÁNDOR. Midőn a sokáig elfojtott, de annál nagyobb lánggal föllobbanó nemzeti szellem Székesfehérvár büszkeségét, a régi idők hazafiságá-