Lauschmann Gyula: Székesfehérvár története IV. - Közlemények Székesfehérvár történetéből. (Székesfehérvár, 1998)

A MILLENNIUMTÓL AZ ELSŐ VILÁGHÁBORÚIG - VII. A millenniumi ünnepségek. Székesfehérvár a századforduló éveiben 1896-1904

A gondolatokban gazdag, mély érzésű költemény három versszakát ideiktatjuk: ...ím itt áll a ravatal, rajt hamvveder Keblében a király ereklyecsont. Körötte a magyar nép szíve ver, És bánatos szeme bús könnyet ont. S fölzeng a gyászos ének: Requiem! Nyugalma hogy csendes, boldog legyen, Az ájtatos fohászt, a hő imát Az ajkakról szeráfok veszik át! De bár közös a fájdalom, a könny, A bú tövise minket sebze meg, S a legfájóbb könny is, mely mint özön, A hű kebelből árad, a mienk! Róbert fiainak Te jó király! Házat, hazát és templomot adál, Midőn őket kegyedbe fogadád, családod lőn e szerzetes család! ...Hála Néked is, dicső király, Hogy rendeled e felséges napot, És fennkölt szellemed sugárinál Mi is leróhatok a szent adót, A midőn szíved trónjánál hódolunk, Az égbe felrepül imaszavunk: „Ki ősöd emlékét így tiszteled, Örök dicsőségben éljen neved!" III. Béla halálában is eltávozott Székesfehérvár földjéről, de emlékét megőrzi a történelem, és megőrzi az az alapítvány, amelyet Vajda Ödön apát tett, hogy annak kamataiból a magyar történelem tantárgy legjobb tanulója kapjon jutalmat a székesfehérvári főgimnáziumban. Ha még megemlítjük, hogy november 21-én nyílt meg a székesfehérvár-bicskei vicinális, akkor az 1898. év minden jelentősebb történeti eseményéről beszámoltunk.