Lauschmann Gyula: Székesfehérvár története IV. - Közlemények Székesfehérvár történetéből. (Székesfehérvár, 1998)
A MILLENNIUMTÓL AZ ELSŐ VILÁGHÁBORÚIG - VII. A millenniumi ünnepségek. Székesfehérvár a századforduló éveiben 1896-1904
féle díszcserjével és bokorral, végül 7000 darab gledíciával, össszesen 14 546 fa és bokor ültetésével hirdeti Erzsébet királyné emlékét. 12 * Az országos gyászon kívül királyi temetése is volt Székesfehérvárnak az ország szívében, ahol III. Bélának és nejének, Antiochiai Annának csontjait adták át a Mátyás templom szarkofágjában örök nyugalomnak. A királyi ereklyék történetét és további sorsát az 1848. év ásatásainál már elmondottuk, itt csak a temetés székesfehérvári vonatkozásairól emlékezünk meg. Székesfehérvár földjéből kerültek ki a porladó csontok, de királyi szó állapította meg az új pihenés helyét. 1897. május 25-én a király ezt a kéziratot intézte a miniszterelnökhöz: „Ama kegyelet által indíttatva, melylyel elődeim emléke iránt viseltetem, fölhívom Önt, hogy boldog emlékű III. Béla király és hitvestársa, Antiochiai Anna királyné tetemeinek az itteni koronázási templomban célba vett nyugalomra helyezése, valamint ugyanott egy méltó síremlék felállítása iránt haladéktalanul intézkedjék, megjegyezvén, hogy a síremlék költségeit magánpénztáramból fedezendem. Kelt Budapest, 1897. évi május 25-én. Ferenc József. Bánffy báró." Székesfehérvár társadalmát és közönségét a múltak emlékei alapján két kapocs is fűzte III. Bélához. Nem csoda, hogy a királyi temetés országos gyászában Székesfehérvár is megnyilatkozott. Azon körülmény folytán, hogy a porló csontok a mi földünkből kerültek a koronázó templomi szarkofágba, Székesfehérvár küldöttséget menesztett oda, amely székesfehérvári koszorúval díszíté a ravatalt. A szalagon ez a felírás volt: „Századokon keresztül sírodnak helye hódoló kegyelettel áldoz emlékednek! Székesfehérvár szab. kir. város 1898. október21/'Városunkat egy másik ok is közel hozta III. Béla ravatalához. A magyar ciszterci rend III. Bélában tiszteli legnagyobb jótevőjét. Sajátságos jelensége a történelmi hagyományoknak, hogy 800 év alatt minden apátsága elpusztult a magyar ciszterci rendnek, egyedül a zirci, pilisi, pásztói és szentgotthárdi maradtak meg, amelyeket épp III. Béla alapított. A magyar ciszterciek testületileg járultak jótevőjük ravatalához, ezüst babérkoszorúval ékesítették azt, melynek mindegyik levelén ott volt egy-egy rendtag neve. A ciszterci rend gyászolói sorában valának a székesfehérvári főgimnázium tanárai is, sőt a gyászódát Mészáros Amand írta, akinek működése évtizedeken keresztül egybeforrott Székesfehérvár kulturális életével.
