Lauschmann Gyula: Székesfehérvár története IV. - Közlemények Székesfehérvár történetéből. (Székesfehérvár, 1998)

A SZABADSÁGHARC LEVERÉSÉTŐL A KIEGYEZÉSIG - I. Az önkényuralom évtizede 1850-1859

útjában pedig a nép a Gotterhaltét énekelte. A császár Farkas Imre püspöknél szállott meg, itt fogadta a hódoló küldöttségeket, majd a kaszárnyákat, a városházát és a megyeházát kereste föl. Ott volt a székesegyházban is, és másnap hagyta el Székesfehérvárt.

31 Székesfehérvár is hozzájárult ahhoz, hogy az uralkodó ezután más szemmel nézett Magyarországra, amelynek sorsát eddig nem ismerte. Az ünneplés örömébe keserűség is vegyült: a város határában szónoklattal akarta üdvözölni a küldöttség az uralkodót, de ez a terv dugába dőlt, mert a császár leintette a szónokot. Ezért mondja október 11-én a választmányi ülés jegyzőkönyve: „Jelen választmány meggyőződve levén e városi lakosságnak felségesen uralkodó legkegyelmesebb fejedelemhezi ragaszkodásáról, fájdalmasan veszi, hogy e város, mely jobbágyi buzgósággal és igen ünnepélyesen kívánta fejedelmét a határnál már fogadni, ebbéli szándékának teljesítéséről letiltva lett.

32 Az 1852. év kulturális tekintetben is fontos Székesfehérvárott. Ekkor alakult a ciszterciták vezetése alatt álló főgimnázium nyolc osztályúvá, mégpedig magának a rendnek a magyar kultúra iránt mindenkor tanúsított áldozatkészségéből. A megelőző évtizedek tanrendi beosztása szerint ugyanis a gimnáziumok négy grammatikai és két humanista osztályt foglaltak magukban, az 1850-ik év viszont a Thun-féle rendszert valósította meg, amely a gimnáziumokat nyolc osztályúvá fejlesztette, de olyképp, hogy a négy alsó és a négy felső osztály külön egészet képeztek tananyagukkal. Már a negyvenes évek közepén fölmerült a gondolat, hogy a székesfehérvári régi gimnáziumot a filozófiai tanszak felállításával főiskolává fejlesztik, Farkas Ferenc nagyprépost nagyobb összegű pénzzel is akart e cél eléréséhez hozzájárulni. A sok tárgyalás és ülésezés azonban eredménytelen maradt. Félő volt, hogy a régi hat osztályú gimnázium négy osztályúvá fejlődik vissza, mert a városnak egyáltalán nem állott módjában hetedik és nyolcadik osztályról gondoskodni, ám Villax Ferdinánd zirci apát azon kötelezettséget vállalt, hogy a rend a székesfehérvári gimnáziumot nyolc osztályúvá fejleszti. A főgimnázium tanárai az elnyomatás sötét éveiben hazafiságot hirdettek, magyar érzést tanítottak az iskola falai között, lelkesedéssel ápolták, fejlesztették a tüzet, amelyet idegen parancs kialvásra ítélt. A főgimnázium volt a magyar érzés és a magyar gondolkodás szinte egyetlen székhelye a német Székesfehérvár falai között. A tanári kar ragaszkodott a magyar nyelvhez, és még a történelmet, a Vaterlandskundet is úgy tanította németül, hogy a diák a forma kedvéért németül felelt a hivatalos látogatások alkalmával, de az előadás nyelve a tilalom ellenére a magyar volt.