Lauschmann Gyula: Székesfehérvár története IV. - Közlemények Székesfehérvár történetéből. (Székesfehérvár, 1998)

A KIEGYEZÉSTŐL A MILLENNIUMIG - VI. A modern Székesfehérvár megteremtésének folyamata 1870-1896

1892-ben ásványvízre bukkantak városunkban. A Felmayer Gyár üzemét a tulajdonosok megnagyobbították, és az udvaron levő kutak közül egy 8 méter mély és 50 centiméter széles kút megfúrásához kezdettek. Már 56 méter mélységben a homokréteg bő vizet adott, azonban - minthogy az eredeti terv szerint artézi kutat szándékoztak készíttetni a tulajdonosok, hogy annak bőven ömlő vizével fedezzék a gyár szükségletét, a fúrást tovább folytatták. Majdnem 149 méter mélységben savanyúvízforrásra akadtak, amely olyan dús volt, hogy a gyár udvarán alkalmazott két méter magas csövön éjjel-nappal és vastag sugárban ömlött. A fúrással egészen 250 méternyire hatoltak, a vállalkozónak azon állandó biztatása mellett, hogy a kívánt artézi kút ebben a mélységben nyerhető. Ez a számítás ugyan meghiúsult, de a víz, mint ásványforrás, Magyarország természettől nyert kincseinek számát gyarapította. A véletlenül talált és később Szent István forrásnak nevezett ásványvíz hivatalos elemzések alapján a feltűnően sok vasat tartalmazó vasasföldes savanyúvizek közé tartozik. Igen sok nátrium-, kálium-, kalcium-, magnézium- és vastartalma miatt 1000 súlyrészben a szilárd alkatrészek összege 3,1940, és különösen becsessé teszi a rendkívül sok vas, amely a szénsavhoz és kénsavhoz kötötten ily nagy mennyiséggel alig található a külföld hasonló összetételű forrásaiban. Vastartalom szerint a gyógyhatásúaknak ismert vizek így következnek egymás után: lublói, véghlesi, parádi Klarissza forrás, buziási József-forrás, pyrmonti, bártfai és rankherlányi; de ezeket messze túlszárnyalja a Felmayer Gyár vize, mert míg 1000 súlyrészben a lublói forrás csak 0,0166, a rankherlányi 0,0228 részt tartalmaz, addig a mi vizünkben a vas mennyisége 0,0592, és így a lublóit majdnem négyszeresen, a rankherlányit két és félszeresen túlszárnyalja. Midőn arról volt szó, hogy a gyógyforrás vizét értékesítsék, fölmerült a gondolat, hogy a Ponty vendéglőhelyén fürdőt építenek, ahová csöveken vezetik át a vizet. A terv meghiúsult, de kárba veszett a fáradság is, amely Székesfehérvár ezen egyetlen kincsét forgalomba akarta hozni. Pedig ez a víz páratlan hatású a görvélykóros, vérszegénységi és táplálkozási zavarokból eredő általános gyengeségi kóralakoknál. Ma csak a nép issza - másként nem ismerik, csak Felmayer-víz néven. A hely, hol a kutat fúrták, régészeti szempontból is nevezetes. A földmunkálatok megkezdésekor pár méter mélységében két négyzetméternyi, kör alakú, vörösmárvány lapot találtak, amelynek közepén taréjjal díszített sisak volt kifaragva, köröskörül pedig gótikus betűk hirdették: „Hic iacet Nicolaus de Marshal obiit anno Domini MCCCCXVII." (Itt