Lauschmann Gyula: Székesfehérvár története IV. - Közlemények Székesfehérvár történetéből. (Székesfehérvár, 1998)

A KIEGYEZÉSTŐL A MILLENNIUMIG - VI. A modern Székesfehérvár megteremtésének folyamata 1870-1896

nyugszik MarczaliMiklós, meghalt az Úr 1417. évében). A kő tehát márványkoporsónak volt födele, amelyből befűrészelés által kúttakarót csináltak a régi kor emberei. Marshal Miklós a történelem följegyzése szerint temesi főispán, Zsigmond királynak kedves embere volt, ki a Velence ellen folytatott háborúban Mottánál sebesült meg, és a sírkő felírása szerint nálunk temették el. Az érdekes kő most a Felmayer Gyár falában van, hogy idővel múzeumunk gyűjteményét gazdagítsa. * "1 QQQ 1893-ban országos gyász borult Székesfehérvárra, novemJL O y \D ber 19-én meghalt Szőgyény Marich László. Egyéni tehetségei, kiváló tudása, tetterős akarata és konzervatív hajlamai magas állást juttattak neki, de ő a királyi kegyelem ragyogásában, a befolyás, a hatalom teljességénél is leginkább Székesfehérvárhoz vonzódott egész hosszú életén keresztül. Szőgyény László 1806-ban született, mint Szőgyény Zsigmond personálisnak, a karok és rendek táblája elnökének és Pászthory Juliannának fia. A pesti piarista gimnázium, majd a bécsi Terésiánum növendéke volt, jogi tanulmányait a pesti egyetemen végezte, ahol már 17 éves korában a bölcsészet doktorává avatták. Közszolgálata Pest megyénél kezdődött, ahonnan 1832-ben az udvari kancelláriához ment titkárnak, négy év múlva pedig ítélőmester lett a pesti királyi táblánál. Csakhamar kinevezték a bécsi kancelláriához referendáriusnak, és ezen állásában az 1843-44-i országgyűlés előkészítéséből, a magyar kormányrendszernek az országgyűlés vége felé történt megváltoztatásából bőségesen kivevé a reá várakozó teendőket. 1844-ben Budára került a helytartótanács alelnökének, egyúttal a tanulmányi bizottság elnöke volt, kettős állásában az új közoktatási rendszer behozatalára és a sajtó működésére lényeges befolyást gyakorolván magyar gondolkodásával. 1848-ban alkancellár lett, és neki jutott feladatul az utolsó pozsonyi országgyűlés tárgyainak előkészítése, majd 1848. március 15. után a megszűnt kancellária feloszlatása. A szabadságharc eseményeitől visszavonult, majd 1851-ben a birodalmi tanácsba hívták meg őt; 1860-ban a megerősített birodalmi tanács alelnöke lett, és nagy befolyással volt a híres októberi diploma kibocsátására. 1860-ban egyúttal másodkancellár, de a politikai viszonyok és a Schmerling szellem miatt eltávozott állásából, és csak 1864-ben lépett ismét a közélet terére, mint a város királyi biztosa. Ez a kinevezés tulajdonképp csak nagyobb bensőséget adott annak a viszonynak, amely Szőgyény Lászlót már jóval előbb és egészen haláláig csatolta városunkhoz. 1838-ban ugyanis Marich Jstván Dávid cs. k. kamarás valóságos bel-