Lauschmann Gyula: Székesfehérvár története IV. - Közlemények Székesfehérvár történetéből. (Székesfehérvár, 1998)

A KIEGYEZÉSTŐL A MILLENNIUMIG - VI. A modern Székesfehérvár megteremtésének folyamata 1870-1896

1876-ban a város előkelő embereiből alakult konzorcium vette kezébe a színházat. A szép gondolat tervezője és megvalósítója Havranek József"volt, aki, miként láttuk, már 1875 elején is igen sokat tett a székesfehérvári színészetért. Az ő lelkes és lelkesítő buzgólkodásából csakhamar összegyűlt a szükséges pénz, amelynek aláírói között a múzeumban lévő jegyzék szerint ezeket találjuk: 500 forintot adtak: ifj. Felmayer István, Wertheim Salamon Lipót, Fiáth Imre, dr Neumann Ármin, Stauber Mór, Bulyovszky Xitta, Heinrich Sándor, gróf Zichy Jenő, báró Miske Imre, Kreutzer Nándor. 200 forintot: Szelke Kristóf, Horváth Imre, Dieballa György, Halus Jakab, Maller Pál, P

welly Rezső, Deutsch Ignác, Szúts Sándor, Wéber Károly, Fellner Ignác, Szammer Imre, Kovách Lajos, Vértessy József, Detrich Zsigmond, dr. Perl Miksa, Flits Miklós, Birk! János, Pick Ignác, Bálás Mihály, Kubik János, Orbán György, Hübner Rudolf, Lángra f Gábor, Schlammadinger Alajos, Meszlenyi Lajos, Kari György. Havranek József Nagyváradra ment, hol a debreceni színtársulat legjobb erőit szerződtette, egyúttal Mándoky Béla és Bogyó Alajos színigazgatóktól megvásárolta összes ruhatárukat 3 ezer forinton. A konzorcium társulatában Mándoky Béla és Szilágyi Béla vezetésével a dráma és válfajain kívül az operát is igen jó erők képviselték. A társulat főbb tagjai voltak Mándoky Béláné, Kocsis Arma, Tóth Ilona, Zöldiné, Tokajiné, Fekete, Bérezi Ödön, Török Miklós, Bács Károly, Szeless József, Kendy Gusztáv és Traversz István, a tizenkilenc tagú zenekart Erkel Elek, utóbb pedig Czernij Ferenc dirigálta. Megnyitó előadásul október 14-én a Bánk bánt adták, előzőleg azonban Szilágyi Béla olvasott föl prológot és üdvözölte városunk hazafias, a színügy iránt lelkesedő közönségét. Kezdetben mindenki magasztalta a nagyszabású társulatot kifogástalan előadásaiért, és bár a fönntartás temérdek pénzbe került, mégis volt remény és kilátás arra, hogy a közönség pártolása mellett siker kíséri a nemes vállalkozást. A tragédia legkimagaslóbb képviselője Mándoky volt, a híres szavaló színész, kinek Hamletje, Iskarióthja és Uriel Acostája még ma is feledhetetlen a közönség előtt. A konzorcium első szereplése igen szép nyomokat hagyott színészetünk történetében, és a morális siker mellett anyagilag jó eredménnyel zárta a szezont. Tőlünk Pozsonyba ment a konzorcium, hol a két művezető felügyelete mellett, bár kevesebb szerencsével, de tisztességesen működött. Sajnos, a konzorcium szép munkája lassanként megbénult a mi közönségünk előtérbe nyomuló közönyén, és a következő év már bukást vont maga után. Említésre méltó, hogy a konzorcium második évében énekelt színpadunkon a Norma c. operában Ney Dávid, később Blaháné is eljött, hogy dalos lelkének csengő szavát mi is hallhassuk. Utolsó előadását a már bukófélben levő konzorcium javára énekelte, de bizony ez a szép elhatározás sem tudott új erőt önteni a kimerült konzorci-