Lauschmann Gyula: Székesfehérvár története IV. - Közlemények Székesfehérvár történetéből. (Székesfehérvár, 1998)

A KIEGYEZÉSTŐL A MILLENNIUMIG - VI. A modern Székesfehérvár megteremtésének folyamata 1870-1896

umba. Az anyagi eszköz elfogyott, a szép álmok fényesége elmúlt, és Székesfehérvár nemesen gondolkodó, nemes törekvésű fiai útnak bocsátották a színtársulatot. De a morális siker emléke fönnmaradt, ma is tisztelettel köszöntjük a vállalkozást. *1 Q 77 Aktról az országos felbuzdulásból, amely 1877-ben a szerb-i- O / / török háború után török barátságot teremtett, és amelynek megnyilatkozása az volt, hogy az egyetemi ifjúság díszkardot vitt Konstantinápoly ba Abdul Kerinmek, Székesfehérvár is kivette részét. A kardot vivő ifjúsági küldöttség visszatérőben kiszállott városunkban, és itt ünnepélyesen fogadták. Az ifjúság között volt Gebhardt Bódog, aki ezen útjában kapta a Medzsidje rendet. Midőn a küldöttség február 10-én hozzánk érkezett, a vasúti állomáson kezdődött az ünneplés, amelynek folytatása gyanánt egész napon keresztül a város a török barátság mámorában úszott. A fez viselete majdnem általános volt, csokjasát lehetett hallani mindenütt. Megérkezés után az egész menet a Magyar Király Szálloda felé indult. Az utcákon hullámzott a nép, és lelkes ovációkban részesítette a küldöttség tagjait. Az ablakok telve valának hölgyekkel, akik kendőlobogtatással fejezték ki üdvözlésüket. Este díszelőadás volt a színházban, utána kivilágítás és társasvacsora, amelyen 225-en vettek részt. Az egykorú lapok megemlítik, hogy a legszebb felköszöntőt Tóth Kálmán, koszorús költő mondotta, ki a küldöttségben részt vett fia elé jött falaink közé. De nagyot fordult azóta a világ, de más politikai felfogásban élünk! "1 1878-ban új püspököt kapott Székesfehérvár: Dulánszky lu/ O Nándor tőlünk Pécsre neveztetett ki, helyét pedig Pauer János foglalta el. Ez a mély tudományú historikus, szenvedélyes könyv- és éremgyüjtő férfiú 1858 óta volt nálunk mint kanonok, akinek kutató búvárkodását, tudományszeretetét, a magyar történelemhez való vonzalmát kívánjuk e helyen kiemelni. Ezek a tulajdonok már püspöksége előtt is elismert nevet vívtak ki számára a tudományos világban, és az Akadémia ezen az alapon 1858-ban tagjai közé választotta őt. Önálló nagyobb műveinek száma 26, arról pedig már szólottunk, hogy 1848-ban, az ásatások alkalmával ő határozta meg III. Bélának és nejének földi maradványait. Azt is említettük, hogy az Anna-kápolna történetének megismerése az ő nevéhez fűződik. Rendkívül szenvedélyes régiségbúvár és könyv-