Lauschmann Gyula: Székesfehérvár története IV. - Közlemények Székesfehérvár történetéből. (Székesfehérvár, 1998)

A KIEGYEZÉSTŐL A MILLENNIUMIG - VI. A modern Székesfehérvár megteremtésének folyamata 1870-1896

gezte a működő tagok kioktatását. Most már negyven esztendős múltja van az egyesületnek, amely idők múltával a város anyagi gyámolításában is bőségesen részesült, ez idő szerint pedig majdnem 17 ezer korona öszszeget kap a város költségvetése szerint. Sok tűznél szerepelt ez az egyesület a negyven év alatt, hasznos szolgálatot tevén a társadalomnak azáltal is, hogy az életmentést és a fertőtlenítő eljárást szintén körébe vonta. A negyven esztendős határkőnél megjelent könyv a működő tagok és a vezetők lelkiismeretes munkájának minden adatával megismerteti az olvasót.

11 Ugyanezen évben avatták föl az evangélikusok templomát a Megyeház utcában. Lutheránusok 1852 óta laktak Székesfehérvár falai között, de Várpalotához csatoltatván egyházjogilag, minden évben csak kétszer volt nálunk istentisztelet. 1873 után, midőn a székesfehérvári önálló egyházzá alakult, a nagyobbrészt bevándorolt németajkú hívek lassanként megmagyarosodtak. "1 Q^/l ^ hetvenes évek hazafiságának, magyar érzésének legféJ_ O / J! nyesebb emléke a színház megnyitása, amelynek napja 1874. augusztus 22-én volt. A város nemes gondolkodású fiai építették föl saját pénzükön, igazi áldozatkészséggel a színházat, részvénytársasággá egyesültek, hogy csarnoka legyen Székesfehérvárott a magyar színészetnek. Tudták, hogy a befizetett pénz nemcsak kamatot nem fog hozni, hanem oda is vész egész teljességgel, és mégis meghozta az áldozatot „a hazafiság a nemzetiségnek." Olyan ténye ez apáinknak, amelyért hálás lehet a magyar kultúra. Az 1869-ben megindult nemes gondolat folytán 1870. január 10-én kibocsátotta Szőgyény Marich László főispán, a színház részvénytársulat elnöke a lelkes fölhívást, amely ezekkel a szavakkal kezdődött: „Szent romokon állunk! Nincs egy hant e város területén, mely hős vértől ne ázott volna, nincs múltjában egy futó gondolat, melyhez megannyi honfiúi erényekben gazdag emlék ne fűződnék!" Futó pillantást vetvén a felhívás színészetünk múltjára, a többek között így lelkesít: „A nemes apák hazafias buzgalma a gyermekekben hálás követőkre talált! Tekintsünk vissza a kezdeményezés pillanatától a közelmúltba, s büszke önérzettel szemlélhetjük az eredményt, mert nem is tekintve a soha meg nem ingatott, de válság esetében még fokozódott hazafias lelkesedést, közművelődés tekintetében jelenleg már ott állunk, hogy a nemzeti színészet iránt szellemi szükséget érezve, egy, e város területén felépítendő állandó