Lauschmann Gyula: Székesfehérvár története III. - Közlemények Székesfehérvár történetéből. (Székesfehérvár, 1998)

A FORRADALOM ÉS SZABADSÁGHARC ESEMÉNYEI SZÉKESFEHÉRVÁROTT 1848-1849

Tizenhét éveken keresztül e városnál hivatalkodva, lelkem minden erejével vettem részt azon szellemi harcban, melynek célja volt az egyenlőséget megállapítani. Sok keserű csalódás után az örök Gondviselés megengedte érnem, hogy e hazában annak minden fiai jogban egyenlők! A testvériség Isten üdvözítő tanainak legmagasztosabbika, most vár létesülést; nincs e nélkül boldogság, a respublica, a democratia csak eszközök és formák, mik között a testvériség könnyebben honosulhat. E városnak hazafias érzetű polgárai máris fényes jelét adták, hogy a testvériség egyedül üdvhozó eszméjét felfogták és valósítani kívánják, és én, midőn e tapasztaláson épült meggyőződéssel keblemben távozok, csekély szavamat azon kérésre emelem, hogy Fehérvár városa lelkes polgárai, valamint eddig hazafiságuk a hon egén fényesen ragyogott, úgy a szabadság szeretetét, az egyenlőség valósítását soha elenyészni és meghiúsítani ne engedjenek, a testvériséget pedig, mint e hon boldogságát biztosító plántát, különösen ápolják! Részemről őszintén szólva, nehezen válok szeretett polgártársaim köréből, mert az emlékezetnek varázsvesszeje e városhoz csatol, mert szívesen hivatalkodnám, s mert önök kegyessége segített, bizalmuk istápolt, de új pályámon is hazámnak szolgálok, és e hazában, melyen kívül a magyarnak e földön hely nincs, foglalva van szerette szülővárosom, s mélyen tisztelt polgártársaim. ígéretet nem teszek, mert annak teljesítése az események hatalmától függ, de szándékomat, melytől soha el nem állok, kijelentem, miszerint a köztársaság és democratia mellett küzdve, szeretett hazánk boldogításáért életemet is áldozni kész vagyok. A Gondviselés árassza el legdúsabb áldásának árjával e várost, tartsa fent az egyetértést, és legyen boldog e városnak minden egyes lakosa! Köszönöm, szívem mélyéből köszönöm, eddigi szívességüket, bizalmukat, s kérem, szerencséltessenek továbbra is Önök felette becses bizalmukkal! Éljenek boldogul! Isten velők! írtam Székesfehérvárott, június25-én, 1849. Alázatos igaz szívű szolgájuk: Eischl főjegyző." Ennek a kiváló férfiúnak életét, amely értékes darab a magyar szabadságharc történetéből, külön fejezetben fogom tárgyalni. 1849. július l-jén nagyszabású népgyűlés volt a Városháza udvarán, hol a kormány lángoló szavú felhívásait olvasták föl, a népgyűlés pedig kimondotta, hogy a nemzeti ügy szolgálatába állanak valamennyien, és ha kell, életüket is áldozzák a szabadságért. Sajnos, hogy ez a felbuzdulás nagyon rövid ideig tartott, mert július 12-én megfordult a kocka, és a hazafias érzést háttérbe szorítá a megérkező császári katonaság.

15 i_ 1 i_