Lauschmann Gyula: Székesfehérvár története III. - Közlemények Székesfehérvár történetéből. (Székesfehérvár, 1998)

A FORRADALOM ÉS SZABADSÁGHARC ESEMÉNYEI SZÉKESFEHÉRVÁROTT 1848-1849

Jellasics adjutánsát, Oldershausen grófot súlyosan megsebesítette. Jellasics azután Székesfehérvárra hozta be őt a többi sebesülttel együtt, és míg ez utóbbiak a tábori kórházban nyertek elhelyezést, addig Oldershausent a püspöki palotában ápolták. Súlyos sérülése azonban nem gyógyult, miért is november l-jén - a városi jegyzőkönyv szerint - maga a gróf kérte a városi hatóságot, hogy Pestre szállíttassa őt Balassa tanár klinikájára. A pákozdi csata után először is Székesfehérvárra jött Jellasics, és itt a lakosság fékentartására 1500 embert hagyott hátra, maga pedig sietve menekült. Erről írja 1848. október l-jén a jegyzőkönyv: Az utókornak emlékezetéül megjegyeztetik, miképpen a mai nap reggeli 5 órakor a horvát ellenséges tábor egy része Pákozdról az úgynevezett Vadmezóh keresztül Mór felé viszavonult, és e visszavonulás délután 4 óráig tartott, amikor is utódcsapatai a városból kitakarodtak. A horvátok betöréseit és sokszoros zsarolását október 2-án jelentette be a város a miniszterelnöknek, és megemlíté, hogy a horvátok különösen a földművesek házaiban, a szőlőkben és a présházakban raboltak, pusztítottak; elvittek minden ruhát, minden élelmiszert, a bútorokat pedig összetörték, és a bort, amit meginni vagy elvinni nem tudtak, egyszerűen kiöntözték. Jellasics - mielőtt eltávozott városunkból - 1500 embert hagyott itt; ezeket a Zámolyi úti sorompó körül, úgyszintén a régi Prófunt-házban helyezték el, ahol most az Árpád fürdő emelkedik. Egyúttal a bán rendeletéből Roth tábornoknak értesítés ment, hogy azonnal siessen a székesfehérvári őrség védelmére. Az 1500 vad horvát csak oly gyalázatosan, oly arcátlanul viselte magát, mint a bán egész hadserege, és a zsarolásnak, az erőszakos és támadó magaviseletnek vége-hossza nem volt. A vérig gyötört lakosság elveszíté béketűrését, és Szász Ferenc, Ulrnatm Ferenc, Izmai Alajos, Peterdi Gábor és Schaller Pál titokban elhatározták, hogy vakmerő csellel, úgyszólván fegyver nélkül ártalmatlanná teszik a zsaroló horvát csapatot.

4 Nem egyformán írják le a történeti művek Székesfehérvárnak ezt a hősies cselekedetét, a horvátok lefegyverzését. Horváth Mihály említi általánosságban, hogy a nép házi és gazdasági eszközökkel felfegyverkezve, először a raktárt őrző osztályt, majd a városon kívül táborozó csapatot fegyverezte le, és indítá útnak a főváros felé. A merész tettnek eredménye 1500 szuronyos lőfegyver, számos pisztoly és handzsár, 2500 mázsa liszt, 600 mérő zab és mintegy 60 ezer töltény volt. Károly János szóról szóra átveszi Horváth Mihály leírását, és ahhoz semmi egyéb adatot nem fűz, míg Csapó Kálmán, Székesfehérvár történetének régebbi megírója alig szentel egy-két sort az egész eseménynek.