Lauschmann Gyula: Székesfehérvár története III. - Közlemények Székesfehérvár történetéből. (Székesfehérvár, 1998)

A FORRADALOM ÉS SZABADSÁGHARC ESEMÉNYEI SZÉKESFEHÉRVÁROTT 1848-1849

A millénium évében megjelent nagy munka, a Magyar nemzet története pedig nem is említi, épp így Gelich művében is hiába keressük. Boross Mihály a szemtanú közvetlenségével írja le az eseményeket, amelyek három egymást követő lefegyverzéssel tették ártalmatlanná a horvátokat. Az egész esemény bevezetője az a perpatvar volt, amelyet a városba szállingózó horvát katonák a piacon a kofákkal kezdettek. Szőlőt és kenyeret loptak, mire a nép összefutott, és a Városházára kísérte a rabló horvátokat, egyúttal Ulmaun Feretic, Izmai Alajos és Szász Ferenc nemzetőrkapitányok vezetésével a horvát tábor ellen indult, és annak katonáit lefegyverezte. A második esemény az élelmezési raktárnál, a harmadik viszont a téglatelepnél történt, és mindkét helyen a rabló csorda lefegyverzésével végződött. Igen érdekes, amit Boross Mihály az élelmezési raktárnál történt dolgokról mond. Ulmann Feretic ölbe kapta a horvát tisztet, és maga elé tartván, a katonaság nem mert lőni, mert a golyók különben saját tisztjét érték volna. A nemzetőrök egy része a mostani Várkörút felől nyomult be a városba, és hajtotta végre a lefegyverzést. Gracza György ötkötetes munkája különösen Peterdi szereplését ismerteti. Ez a nemzetőri kapitány a sorompóknál alkudozott a városban történt események után a horvátokkal, akik végre beleegyeztek a fegyver átadásába, ha személyi biztonságukért a városi hatóság vállal garanciát. Ez megtörtént, és az egész lefegyverzett csapatot, pár nap múlva, nemzetőri fedezettel az ország fővárosába szállították. Gracza azonban mit sem szól a piacon történt eseményekről, melyeket a többiek is csak futólagosan említenek.

5 A városi bizottmány jegyzőkönyveiben Eischl Eduárd főjegyző tollából megtaláljuk a horvátok lefegyverzésének hű és pontos leírását. Sajnos, a jegyzőkönyvnek ezen részeit vastagon, tintával keresztülhúzta és így megsemmisítette Ferenczy János, aki a szabadságharc után polgármesteri tisztséget viselt, és a megyefőnök utasítására még nyomát is el akarta tüntetni a szabadságharcra vonatkozó följegyzéseknek. Az olvashatatlanná tett jegyzőkönyvi bejegyzések alján ott a megjegyzés: „Megyefőnöki parancs folytán kitöröltem, Ferenczy, 1851", de a történelem ítélőszéke nem menti fel a feketesárga érzelmű polgármestert. Moenich Károly városi főlevéltárnok sok fáradsággal halaványabbá tette a kihúzó vastag tintát, és így olvasta, majd le is írta az eredeti szöveget, nagy szolgálatot téve városunk történetírásának. A horvátok lefegyverzésére vonatkozó rész annyira jellemző, és annyi új, eddig nem ismert adatot foglal magában, hogy történelmi érdekességénél fogva abban a szövegben iktatom ide, amelyet Moenich