Lauschmann Gyula: Székesfehérvár története III. - Közlemények Székesfehérvár történetéből. (Székesfehérvár, 1998)

A VÁROSI POLGÁROSODÁS ÉVTIZEDEI 1800-1848

Van még két okirat, éspedig magyar nyelvűek. A város a falai között lakó nemeseket házuk után adóval rótta meg, egyúttal katonát is szállásolt hozzájuk. A nemesi kiváltságok korában nagy dolog volt ez, és az előjogaira féltékeny nemesség az országgyűléshez fordult panaszszal. Eischl János, mint főjegyző, beretvaéles logikával, alapos jogi készültséggel írta meg a választ az említett két okiratban, és igazi republikánus érzéssel tört lándzsát a nemesi kiváltságok ellen. Ne feledjük, hogy ez a két okirat 1843-ból való, amikor a nemesi jogok megtámadása vakmerőség volt. A terjedelmes feliratból hosszabb részletet közlök tájékoztatásul: „Azt mondják - írja Eischl János tollával Székesfehérvár a felterjesztésben -, hogy az 1464. 28., 1468. 62. és 1543-ik 24. cikellyek szerint a nemes ember lakháza és kúriája a katonaszállítástól mentve van, lakjanak bár akárhol. Ezen szavak azonban a felhozott törvények között egyikben sem foglaltatnak, de ha foglaltatnának is, a jelen panasz támogatására nem szolgáihatnak, mert tagadhatatlan, hogy azon időben, sőt még Verbőczy korában is a nemességnek, a ki a megyei hadsereghez tartozott, a városi lakás tiltva volt, s a városi lakás és házszerezhetés csak az 1563-ik évi 62. cikk által engedtetett meg azon szerencsétlen nemeseknek, kik a török által ősi birtokaikból kiűzettek, de még ezekre nézve is csak úgy, hogy a többi polgárral együtt közösen viseljék a terheket. Ezen törvény alapján megcáfolhatatlanul bizonyos, hogy e nemesség ezen törvény alkotásáig a városokban házat nem bírhatván, a felhozott törvény, habár a hozzájuk önként csatolt szavak bent foglaltatnának is, a panasz gyámolítására nem szolgálhatnak. Ellenben az általunk felhozott és a megye által idézett törvényeknél később a 1563-ik évi 62. cikkely világosan parancsolja, hogy a városban lakó nemes ember minden polgári terheket a polgárokkal közösen és egyenlően viseljen, s csak ily föltétel mellett szerezhessen házat a városban. És minthogy az, akinek háza nincs, akár nemes, akár nem nemes, szállást nem adhat, a katonai szállásadás nem személyes, hanem a polgári házon fekvő teher, s mi oly szembetűnően világos, hogy azt bővebben vitatni felesleges. Az 1563. évi 62. cikkely a nemeseket a polgárokkal közös teher viselésére kötelezi és a szállásadás nem személyes, hanem a házon fekvő s minden polgárokkal közös teher; innét a dolog természetéből önként folyik, hogy általunk a nemesek házaihoz, úgy, mint a polgárok házaihoz, régtől fogva és szakadatlan gyakorlattal történt katonaszállítás távolról sem törvénysértés, hanem a polgári házon fekvő és a nemes háztulajdonost is törvényesen és igazságosan illető teher. Egyébiránt egy