Lauschmann Gyula: Székesfehérvár története III. - Közlemények Székesfehérvár történetéből. (Székesfehérvár, 1998)

A VÁROSI POLGÁROSODÁS ÉVTIZEDEI 1800-1848

nemes ember sem köteles polgári házat venni, ha pedig vesz, azt csak a házon fekvő teherrel veheti, s nemesi levelénél fogva kúriává nem változtathatja. A panasz gyámolítására amaz ok, hogy a nemes ember azért ment a katonai szállásolástól, mivel született katona, most immár nem áll, mert a magyar nemesség az 1715-ik 8. cikkely szerint a rendkívüli veszedelem esetén kívül a fegyverhordásról végképpen lemondott, s a haza állandó védelmét erősebb és gyakorlottabb kezekre bízta. Ezt a törvény világosan kimondja, de a tény is bizonyítja, mert bátran felszólítjuk Fejér megye nemeseit, hogy mondják meg, hány nemes ember szolgál a fennálló hadi seregben kötelességből, ellenben a született katonák a mai időben csakis a polgárok és parasztok fiai; ezt ismét a tény bizonyítja, mert a magyar hadisereg csak azokból áll, de bizonyítja a törvény is, mert az 1802. évi 2. cikkely szerint a nemtelenek számbavétele rendeltetett, s ámbár a törvény a rendeletnek okát és célját ki nem mondja, tudjuk mégis, hogy az újoncok állításakor az állítandók száma az illető törvényhatóságokra ezen összeírás szerint osztatik fel, s így a polgárok és parasztok gyermekei születésük első évében a katonáskodás végett följegyeztetvén, tagadhatatlan, hogy hazánkban a született katona nem a nemes ember, hanem a polgár és a paraszt. Ha tehát Fejér vármegyének állítása, hogy a született katonaszállítással nem a polgárok és parasztok, hanem fordítva, éppen a nemesek tartoznának, amit mi sem állítunk, se nem igénylünk, hanem azt igen is kívánjuk, s ahhoz erősen ragaszkodunk, hogyha a nemes ember polgári házat szerez magának, a katonaszállítás terhét velünk együtt s egyaránt viselje, annyival is inkább, minthogy kétségen kívül áll, hogy a hány ház nemesi kézre kerül, s ez által a katonatartás alól felszabadult, a katonatartás terhe a többi polgárok házaira annyival szaporodna, s ha a nemesek számosabban vásárolnának polgári házakat, amint a tapasztalás szerint történik is, a fennmaradó polgári házakra nézve a katonaszállítás terhe tűrhetetlenné, sőt idővel lehetetlenné is válna. Egyébiránt, hogy a katonaszállítás nemcsak teher, hanem néha felette nagy alkalmatlanság, azt igenis tudjuk és érezzük, s ugyanezért senkitől se tiltjuk, hogy az alkalmatlanságtól menekedni kívánván, a házába szállítandó katonákat szabad alku mellett más házba vigye. Ezzel számos nemesek és polgárok élnek is, ebben a nemeseket sohasem akadályoztuk és akadályozni nem is szándékozunk. A mi a másik okot illeti, hogy az 1832. évi 11. cikk 7. §-a szerint a katonaszállítás terhe alól a jobbágyi telkeken lakó s azokat használó nemesek is kivétetnek, ebből azt következtetvén, hogy a nemes ember a