Lauschmann Gyula: Székesfehérvár története III. - Közlemények Székesfehérvár történetéből. (Székesfehérvár, 1998)

A VÁROSI POLGÁROSODÁS ÉVTIZEDEI 1800-1848

fivel hírlapokat olvastunk a körben, s fájdalommal értesültünk arról, hogy Megyeri meghalt. Szerdán takaríttatott el. Vele veszté hazánk első komikusát. Este ismét nálam tartott Petőfi felolvasásokat, több pályatársam jelenlétében. December 20. Tíz órakor próba volt. Délután jöttek hozzám nőm barátnői, a Nagy kisasszonyok, Petőfi, és beszélgetve mulattunk. Estefelé átmentem Petőfihez újabb dolgozatait áttekinteni. Minthogy a normanapok beálltak, s ma, bár vasárnap van, nincs előadás, újra átjött hozzám Petőfi, és olvastuk a Karthausit. December 31. Ez évben utolszor veszem kezembe tollamat naplóm írására, hogyha az év elmerül is a feledés tengerében, emléke némileg maradjon, s ez iromány mintegy kivonat legyen életemből, mint csontváz az elenyészett részekből. Befejezem hát e nappal az 1842-t, s feljegyzem mai tetteimet. Reggel átjött hozzám Petőfi, s énekpróbára mentünk, de minthogy itt nem volt reánk szükség, ő elhívott a könyvkötőhöz, s onnan az olvasókörbe. Délután olvasgattam, midőn hozzám jött Petőfi, s hívott, hogy menjünk ki a temetőbe, s nézzük meg Erdős sírját, s az év utolsó napján emlékezzünk meg színészetünk nagy halottjairól. Ott a jeles színész sírja felett elmélkedésbe eredtünk az emberi mulandóságról, s egy sóhaj emelkedett keblünkből. Éppen egy gazdag halottat temettek nagy pompával a mi jeles pályatársunk kopár sírja mellé. Hazatérve, az emberi jellemek különös volta s alacsonysága volt beszélgetésünk tárgya, mire okot szolgáltatott társaságunk jelen állása, hol az ármány nagyon elharapózott, úgy, hogy némelyek még az csalásra is rávetemedtek, s tegnapi számadásunkban a bérlet egy részét el merték sikkasztani. Az oppositiot én, Petőfi, Fekete Soma és Németh képeztük, de bajos boldogulnunk, midőn a többiek ellenünk vannak. Különösen ellenünk vannak Török és Almási. Hazatérve meglátogattam igazgat ónén kat, Szabó Józsefnéi, a művelt lelkű nőt, kit férje nagyon elhanyagol, pedig ez mágnási vérből származott. Este 7 óráig beszélgettünk Petőfi és én vele, akkor hazatérve, családom és házigazdám családjával töltöttem az év utolsó estéjét. 1843. január 2. Tegnap az újévet oly civódással kezdtük a próbán, hogy e villongásokból az tetszik ki, miszerint az újévi előadásunk utolsó leszen Székesfehérvárott, aztán apostolok oszlása fog bekövetkezni. Ma reggel gyöngélkedésem miatt tovább nyugván ágyamban a szokottnál, s meglepett Nagy Tóni, aztán Petőfi. Innen felhívattam a színházhoz tanakodni, hogy mitévők legyünk. Határoztuk, hogy még négy előadást tartunk itt, a legújabb darabokat. De ma már annyira széthúz társulatunk,