Lauschmann Gyula: Székesfehérvár története III. - Közlemények Székesfehérvár történetéből. (Székesfehérvár, 1998)

A VÁROSI POLGÁROSODÁS ÉVTIZEDEI 1800-1848

hogy alig lehet őket próbára összehozni, mindegyiknek más a célja, s egy új direktio is alakul; valami Veres nevezetű díszletet festett, és néhányad magával falura szándékozik. Még Török és Munkácsiné is ezekkel akartak menni. Primadonnánk és első szerelmesünk engem is emlékeztettek, hogy gondolkodnám magamról, mert már minden tag menni szándékozik. El is mentem rögtön igazgatómhoz, Szabóhoz, hogy engem biztosítson, ha fog tartani társaságot, ő biztatott is, s én megnyugodtam s elhatároztam, hogy mindent az időtől fogok várni; hazajővén, nálam találtam barátaimat, Petőfit és Némethyt, s együtt tanácskoztunk a jövendőkről. Január 9. Ma adjuk Székesfehérvárott utolsó darabunkat." Petőfi húsz éves volt, midőn hozzánk került, és lelkét a magyar színészet magas röptű ábrándjai dagasztották. A nyomorból és a nélkülözésből, amely egész ifjúságának hűséges társa volt, városunkban is bőven kivette részét. Fűtetlen szobában, éhséggel küzdve töltötte napjait, hiszen a proporcióban megállapított 28 forint fizetésből alig kapott 2-3 forintot havonta, oly silányan ment Szabó társulatának működése. Az Első szerepem és a Disznótorban című verseit székesfehérvári szereplése alatt írta, amely utóbbinak költésére éppen házigazdájának, a jólelkű Magyar György csizmadiának barátságos vendégszeretete adta az impulzust. Hogy valóban nagy nyomorúság közt töltötte napjait, abból is gyaníthatjuk, hogy büszkeségét félretéve, pápai barátaihoz fordult segélyért, amelyet Kerkápolyi, Domanovszky és Orlay 10 forint összegben meg is küldöttek neki. Városunkban töltött nyomorúságos életének emlékéhez egy kimagasló momentum fűződik: itt vette fel véglegesen a Petőfi nevet, miután előzőleg Petőfi és Petrovics családnevén kívül Dalma, Rónai, Örömfi Hilarius, Pönögei Kis Pál néven írta költeményeit, és Borostyánnak íratta magát a színlapokon. Székesfehérvári életének emlékeihez tartozik az is, hogy Szabó József színigazgató kezdetben a súgó szerepére akarta őt alkalmazni, mire Petőfi feldühödve ment lakására, egész éjjel nem aludt, és A súgó című versben öntötte ki haragját a vele szemben elkövetett méltánytalanság miatt. Ezt a verset azonban, midőn másnap az igazgatóval kibékült, öszszetépte. Sokkal fontosabb ezen adatnál, hogy 1842. december 4-én jelent meg első verse az Athenaeumban, a Bujdosó, amelyet városunkból küldött a szerkesztőségnek. Petőfi 1842 karácsonyának napjaiban Székesfehérvárról Pestre gyalogolt, hogy a magyar irodalom atyját, Vörösmartyt fölkeresse. Ez a találkozás Vörösmaty szívjóságát és Petőfinek dacos, egész életén végigvo-