Lauschmann Gyula: Székesfehérvár története III. - Közlemények Székesfehérvár történetéből. (Székesfehérvár, 1998)

A VÁROSI POLGÁROSODÁS ÉVTIZEDEI 1800-1848

Nagyon jellemző a város határozata, amelyet a hamis mérésre vonatkozólag hozott. Ezen határozat szerint hamis kimérésnél a legényt első ízben 5, a mestert 10 forinttal büntették. Ismétléskor viszont a legényt testi fenyítéssel, a mestert jogának elkobzásával sújtották. 1840-ben ismét fölmerült az a gondolat, hogy a pápai Református Főiskolát városunkba helyezik át. A megelőző évszázad végén első ízben fölvetett elképzelés azonban testet sohasem öltött. A város most a belvárosi iskola helyiségeit ajánlotta fel az áthelyezendő kollégiumnak, és 10 ezer ezüst forintot ígért neki. Tette pedig ezt azért, mert - a jegyzőkönyv szavai szerint - „a város fekvésénél fogva a kereskedés minden ágaitól kizárva vagyon, és mesterségi készítményeit Buda Pest fővárosok közelléte felettébb nyomják, termesztményei elfogyasztására pedig parasztok hiányában vagyon, e miatt a város régi óhajtásai közé tartozik ide egy kormány vagy ítélőszék, vagy bármely főiskola helyezése."

9 1840-ben a színházépület már igen rossz karban volt, de a német társulat azért tovább működött falai között. Szenning Antal igazgató álarcos bálokat is akart rendezni, de a tanács nem adta meg az engedélyt, mert a közönség kényelme és a közbiztonság szempontjából „a színházteremben semminemű lényeges és célirányos változások nem történtek." Ekkor nagyobbították a szőlőhegy területét is, amennyiben a polgárságterjeszkedni kívánt, a szőlőművelésre pedig alkalmasabbnak találták a városnak azon részeit, ahol a mai Öreghegy kezdődik. Erről mondja a jegyzőkönyv, hogy a Budai út melletti tér a szőlőkhöz csatoltatott. Érdekes, hogy ebben az évben merült fel először olyan helyiség létesítésének terve, mely a színház és a táncterem állandó céljait szolgálja. A gondolat a három év előtt alakult kaszinóból indult ki, és a szerződési feltételek szerint a város hajlandó volt ötven évre biztosítani az egyesületnek, hogy álarcos bált és színielőadásokat rendezhessen, azonban a tervezés meg nem valósult.

10 A város gazdasági viszonyaira jellemző adatot találunk abban a jelentésben, mely a sorompójövedelmekre vonatkozik. A helypénzszedést a város rendszerint árlejtés útján bérbe adta, miként a jegyzőkönyv említi, „kótyállotta," és 1840-ben a következőképp alakult a sorompójövedelem. A zámolyi sorompó jövedelmét 78 forintért Horváth József, a csákberényit 90 forintért Csöppentzky János, a mórit 273 forintért Hováth József, a palotait 304 forintért Orsonits István, a budait 225 forintért, a mellette levő új sorompót Horváth József 262 forintért, a csákvárit 491 forintért Herczeg Mihály vették bérbe. A városnak a hét sorompó tehát 1723 forintot jövedelmezett.

11