Lauschmann Gyula: Székesfehérvár története III. - Közlemények Székesfehérvár történetéből. (Székesfehérvár, 1998)

A VÁROSI POLGÁROSODÁS ÉVTIZEDEI 1800-1848

vén, íme által adom a pecséteket főbíró úrnak illő gondviselés alá. Valahányszor azokat a hivatalos irományoknak sikeresítésénél használandja, mindannyiszor szolgáljon az emlékeztetésül, hogy a pecsét szimbólum légyen az elöljárói kötelességeknek, melynek teljesítési mivolta mintegy morális pecséttel bélyegzi hivatalos műveinket. Az egész tisztikar pedig soha el ne felejtse, hogy csak úgy födhetik a hivatalos pecsétek véleményeinknek resultátumát, ha a törvényes józan igazságnak ösvényén a fő iránt tisztelet, bizalom és egyetértés vezérli mindegyikét, mely feltételek elhanyagolása az egész polgári békés életnek napjait is homályba burkolja. " Eddig rendben volt a dolog, és Bajzáth György intézkedései, melyek a tisztújítás után a városi adminisztráció minden terén rendet és pontosságot teremtettek,elismerésre is méltók.

3 Szeptember 24-én azonban, midőn a július 12-én és 13-án tartott választói ülés jegyzőkönyvei hitelesítésre kerültek, kitört a „törzsi" háború. A tanácsnak ugyanis régi, kiváltságos joga volt, hogy a jegyzőket és az ügyészt maga választorta, még pedig a választott polgárok nélkül, akiknek szavazási joga csakis a többi állásoknál érvényesült. Bajzáth György viszont e tisztújításnál kinevezte az aljegyzőt és az alügyészt, ámbár a jegyzőkönyv választást konstatált. Bajzáth György azt kívánta, hogy a jegyzőkönyvet javítsák ki, és ismerjék el benne a királyi biztos kinevezési jogát, mert az törvényes dolog. A tanács törvénytelennek, a régi jogot lábbal tapodónak mondotta a királyi biztos eljárását, mely a kinevezési jog biztosítása céljából a jegyzőkönyv helyett újat akart íratni, és egyáltalán nem ismerte el a királyi biztos jogkörét, mely a tanács régi jogának elkobzásával az aljegyző és alügyész kinevezését magának követelte.

4 Hivatkozott a tanács a megelőző évtizedek szokására; felemlítette az 1790-i, 1819. és 1836. évi tisztújítást, amelyen szintén királyi biztos elnökölt, kinevezési joga azonban egyáltalán nem volt. De mindez nem használt, Bajzáth György hajthatatlan maradt, a tanácsnokok viszont - a jegyzőkönyv szavai szerint - „ünnepies óvásukat megtették", kimondván egyúttal azt is, hogy „ezen törvényhatósági élet egyik legfontosabb ágán ejteni szándékolt legveszélyesebb sebnek, mely által az egész törvényhatóságnak és minden egyes tagjainak joga, igaza és becsülete főképpen érdekeltetik, rögtöni orvoslása szükséges." Nagy elismerést érdemel Székesfehérvár akkori tanácsa, mely jogai védelmében talpra állott, és egyenesen a királyhoz nyújtotta be panaszát, mert „a királyi biztos úr a város eredeti jegyzőkönyvét elszakíttatni, egyenesen megváltoztatni rendelte, és ekképp a jog gyakorlatára erőszakosan oklevelet akart magának szerezni." A fölterjesztés jogi érvei -