Lauschmann Gyula: Székesfehérvár története III. - Közlemények Székesfehérvár történetéből. (Székesfehérvár, 1998)

A VÁROSI POLGÁROSODÁS ÉVTIZEDEI 1800-1848

melyek a későbbi Eischl János nagy tudását jelzik - döntő hatásúak voltak; a kamarai rendelet a tanács jogát elismerte, a királyi biztos kinevezési jogát viszont teljesen háttérbe állította. Szomorú azonban, hogy a város, bár teljesen az igazság alapján állott, protekció után is kénytelen volt nézni jogának megvédésében. Ügynököt fogadott a császárvárosban, és 200 ezüst forintba került ennek az ágensnek utánjárása, ámde a tanács szívesen fizetett - „a városnak fennforgó egyik legérdekesebb joga elleni sérelem orvoslására rendkívüli áldozat sem lévén felesleges."

5 Ámde a helytartótanács megdöntötte a királyi kamara ítéletét, és 1844-ben jóváhagyta a királyi biztos kinevezési jogát.

6 1840-ben nagy háborúskodást okozott a húskérdés, amelynek rendezése bizony sok energiát emésztett föl. Az ügy nagyon érdekes, némileg a mai viszonyokkal is egyező, épp ezért kissé bővebben szólok róla. A húsnak, mint egyáltalán minden élelmicikknek forgalomba hozatalát a városi és a helytartótanácsi intézkedések szabályozták. Ez utóbbiak szerint az ár megállapítása a vármegye és a város közös jogai közé tartozott. 1840 előtt a hús fontját 14 krajcárban szabta meg az egyezség, 1840-ben viszont 12 krajcárra csökkentette. A városi mészárosok ezen árért egyáltalán nem akarták mérni a húst; ez okból a városi tanács behatóan megvitatta a dolgot, mert félt a mészárosok tönkrejutásától, viszont a lakosság anyagi érdekeit is meg akarta óvni.

7 A határozat akként szólott, hogy a 12 krajcár díjért bárki mérhet húst, ha ezen szándékát a tanácsnál bejelenti. A vármegye területéről, LovasberénybőX ajánlkozott Baumgarten Izrael mészárost pedig feljogosította, hogy 12 krajcáron állandóan adhassa a húst. Fölmerült az a gondolat is, hogy a város állítson föl hatósági mészárszéket, és maga legyen megbízottjai által a mészáros. Ám a hosszú tárgyalás eredménye az lett, hogy a mészárosok 14 krajcárért adták a húst, míg a helytartótanács ez ügyben végleges határozattal dönt. Ennek a különös és jogtalan megállapodásnak következménye dorgálás volt a helytartótanács részéről, s egyúttal utasítást kapott a város, hogy a renitens mészárosokat az üzlet bezárásával, a jog elvesztésével, saját személyükben pedig elzárással és testi fenyítéssel kötelezze őket az árak pontos betartására.

8 A húsháborúban végül is a város, illetőleg a helytartótanács volt kénytelen engedni, mert 12 krajcáron egyáltalán nem akadt mészáros húsvágásra. A városban öt mészáros volt ekkor: Ránitz Jakab, Gaszner József, Tolnay János, Sznikli Mátyás és Ullmann Ferenc; (Keresztesről ekkor telepedett meg nálunk Havranek Ferenc). A lakosság élelmezésére minden héten 36 darab marhát vágtak.