Lauschmann Gyula: Székesfehérvár története III. - Közlemények Székesfehérvár történetéből. (Székesfehérvár, 1998)

A VÁROSI POLGÁROSODÁS ÉVTIZEDEI 1800-1848

hogy ezen idő lelkesedése versenyezni tudott azon korszakéval, midőn a vármegye intézte a színészet sorsát városunkban. A budai színészet néhány tagja azonban nem jött le hozzánk; így például Megyeri és Kantomé Debrecenbe mentek a szétoszlás után, Fáncsi beteg volt, Egressy Gábor pedig a színészet tanulmányozása céljából Bécsbe ment, és ami nagyságát, a nyomorral megküzdeni tudó lelkét mutatja, pénz hiányában gyalog tette meg az utat. A hozzánk tért társulat a balatonfüredi tagokkal egészült ki, és amíg nálunk volt, állandó lelkesedés mellett zsúfolt ház gyönyörködött előadásában. Április 22-én volt a megnyitó, midőn a Korona és vérpad került színre, és ettől kezdve folytonosan tüntető lelkesedés mellett játszottak. Ezen időhöz fűződik Laborfalvi Rózának, a nagy tragikának kifejlődése, aki a társulattal szintén körünkben időzött és nálunk izmosodott meg nagy tehetsége, mely azután a nemzeti színházban oly kiváló mértékben érvényesült. Jó iskola volt neki városunk színészete, mert a társulatból Kantomé hiányzott, és így minden nagyobb szerep egyszerre az ő kezébe jutván, tehetsége bő alkalmat talált a kiművelésre. A még akkor ifjú leány éjjel-nappal tanult, és még pályatársai előtt is feltűnő volt a fejlődés, amelyet talentuma elért. Élénken igazolják ezt azon szavak, amelyeket egyik pályatársa mondott ezen időkről: „Úgy ment el tőlünk - monda -, mint egy fejletlen bimbó és úgy tért vissza közénk, mint egy kinyílt virág, művészete egész kifejlett színpompájában. Mintha kicserélték volna, alig lehetett ráismerni! Az aránylag rövid ideig tartó önálló működés a nagyobb szerepkörben kész, öntudatos művésznővé változtatta, kit még csak imént oly félénk, bátortalan, csaknem félszeg fellépésű leánykának ismertünk." A Székesfehérvárra jött budai társulat főbb tagjai Szentpéteri, Bertha, Udvarhelyi, Telepi, Szigligeti, Szilágyi, Lendvayné és Laborfalvi Róza voltak. A Korona és vérpad után Béla futása, Két Péter, vagy a saardami polgármester, Benjámin Lengyelországból, Borgia Lukrécia darabok voltak műsoron, és miként Mátrai (Rothkrepfl Gábor egykorú újságjában, a Honművészben olvassuk, a közönség állandóan zsúfolt házzal honorálta a magas nívójú előadásokat. Ez az újság érdekes adatokat foglal magában, és színi előadásaink kritikáját szakértő tollal írja meg. Az újság évfolyamait a Nemzeti Múzeum gyűjteményéből tanulmányoztam, és a kritika végén rendesen ezt a megjegyzést olvashatjuk: A ház tömve volt, játék végén az egész személyzet előtapsoltatott. Nagyon jellemzi városunk műpártolását és hazafias lelkesedését, hogy a színtársulatot ezen előadások után maga kérte fel bérletnyitásra, és miként a Honművész említi, „résztvevő hazafiak által az első hely és zártszékek két nap alatt szinte valamennyien elfoglaltattak." A bérleti