Lauschmann Gyula: Székesfehérvár története III. - Közlemények Székesfehérvár történetéből. (Székesfehérvár, 1998)

A VÁROSI POLGÁROSODÁS ÉVTIZEDEI 1800-1848

előadásokra szintén tódult a közönség, és egész volt a társulat működése, amely maradó nyomokat hagyott Székesfehérvár kulturális életében. Július hóban azután olyan egyezséget kötöttek Székesfehérvár színészei a Balatonfüreden működő kassai dalos társulattal, hogy hetenként elmennek a jobb tagok a másik városba, mert így az érdeklődés, a színpártolás még nagyobb lesz. Ezen egyezség folytán jött a nagy Déryné és Szerdahelyi Kálmán városunkba, amelynek intelligens közönsége előtt a Sevillai borbély, a Tündér kastély, Eleven holt házaspár, Tancred előadását igazán ünneppé avatta. A további előadásokról is állandó magasztalással szól a Honművész. A közönség mindenkor megtöltötte a színházat, és lelkesen tapsolt kedvencének, a nálunk kibontakozó művészi tehetségű Laborfalvi Rózának. Július 16-án, midőn a Zrínyi volt Laborfalvi Róza jutalomjátéka, nemcsak magasztalással ír az előadásról, hanem olyan jelenséget ismertet, amely megérdemli, hogy szó szerint közöljük a Honművész sorait: „Ha tömött színház, többszöri taps és koszorúk az iparkodásnak elég méltánylásai, Laborfalvi Róza fenn dobogó kebellel örvendhet szerencsésen választott pályájának. ... A helybeli postamester úr mai mutatványra a növendék katonaságot is színházba vitte. Nemes gondolat példákban önteni a növendékek lelkébe hon és király iránti hűséget!" A társulat július 18-án a városi kórház javára rendezett előadást,

38 amely 18 Ft 50 krajcárral növelte a kórházalap tőkéjét. Ekkor azonban már igen csekély volt a közönség. A Honművész keserűséggel említé: „Azt hinné az ember, e szent cél telt színházat szerez, s csalódik. Hatvan néző és a városi kórház javára! Még mi több, a hangászkar sem jelent meg ma, és csupán csak ma!" Hogy miből eredt ez a feltűnő részvétlenség, ma már bajos volna eldönteni. Egy hét után el is távozott tőlünk a társulat, visszament Pestre, de a székesfehérvári emlék nem aludt ki szívéből. És ezt az emléket babérággal övezi a magyar Géniusz - örök dicsőségére Székesfehérvárnak! Ámde a hatóságot mégis érheti gáncs, mert a pesti nemzeti színház megépítéséhez semmivel sem járult hozzá, pedig elismerte a jegyzőkönyvében, hogy „a magyar színház felállítása közügy, és a nemzeti nyelv előmozdítására hathatós eszköz."

39 Az 1837. esztendő igen fontos Székesfehérvár politikai és társadalmi életében is, mert olyan határozatot hozott, amely megelőzte a későbbi viszonyok kialakulását, és amely elég feltűnést keltett az egész országban. Ismeretes, hogy a zsidókról az 1840. évi országgyűlés intézkedett, ámde Székesfehérvár három évvel korábban, 1837-ben megadta nekik a szabad letelepedés jogát. Ezen határozatával megdöntötte az 1822. év