Lauschmann Gyula: Székesfehérvár története III. - Közlemények Székesfehérvár történetéből. (Székesfehérvár, 1998)

A VÁROSI POLGÁROSODÁS ÉVTIZEDEI 1800-1848

Fehérvári templom Egyetlen, árva kis harangja.

33 Műemléket természetesen nem találhatunk a reformátusok templomában, ezért áttérünk most már azon eseményekre, amelyek 1837-ből fűződnek Székesfehérvárhoz. Hogy mennyire falu volt ekkor még Székesfehérvár, és milyen ke• vésse emelkedett olyan fokra, amelyet tőle joggal el lehetett volna várni, talán a tanács egyik határozatából ítélhetjük meg. A gazdaközönség állandóan az utcákon végezte a gabona nyomtatását, és a tanácsnak kellett határozatban kimondania, hogy az ilyen munka „csinosság tekintetéből" az utcákon tilos.

34 1837-ben pusztította el a tűz a katonai nevelőházat. Ott állott ez az ósdi épület a Ligetsor és a Sár utca sarkán, és a tizennyolcadik század eleje óta szolgált a katonai nevelés céljainak. A leégés után a város ismét felépítette a házat, amelyből idővel katonai kórház lett.

35 Az 1837. év nagyon nevezetes a magyar színészet történetében, és ennek a nevezetességnek egy jó része Székesfehérvárhoz fűződik. Igaz, hogy 1837 elején itt volt a német társulat városunkban, de hogy kik voltak tagjai, nem tudjuk. Csupán annyit ismerünk, hogy működésük 104 Ft 4 krajcárt jövedelmezett a kórház, aggintézet és szegényalap javára.

36 Ezt a „német inváziót" azonban alaposan elsöpörte az a páratlan lelkesedés, amely a magyar Tháliának adott barátságos lakóhelyet falaink között, és ez a tény olyan dicsősége Székesfehérvárnak, hogy arra mindenkor büszkék lehetünk. Ismeretes, hogy 1837. március 19-én volt az utolsó előadás a budai színházban, amelynek tagjai ekkor már sok nélkülözésnek, még több keserves gondnak voltak kitéve. A pesti nemzeti színház küszöbön álló megnyitása előtt a zord téli időjáráson - midőn a közlekedés Pest és Buda között csak csónakkal volt lehetséges, továbbá a közönség részvétlenségén - megtörött Pest megyének áldozatkészsége, amely a budai színtársulatot az új nemzeti színháznak akarta megmenteni. Hiába volt a pesti nők gyűjtése, hiába egyesek adakozása, mindez csak pillanatnyilag segített a züllő budai színészet helyzetén.

37 És itt kezdődik Székesfehérvár dicsősége, mert magához hívta, szerető melegséggel dédelgette az árván maradt színtársulatot, és kenyeret adott neki, míg az új hajlék az ország szívében elkészült. Valószínű, hogy az 1818-tól 1825-ig terjedő színészet emléke jutott eszébe intéző köreinknek, és az akkor elszunnyadt nemzeti ügy fontossága szállott át a megyéről Székesfehérvár városára, de annyi tény,