Lauschmann Gyula: Székesfehérvár története III. - Közlemények Székesfehérvár történetéből. (Székesfehérvár, 1998)

A VÁROSI POLGÁROSODÁS ÉVTIZEDEI 1800-1848

A felavatott templomot igen erősen megrongálta az a nagy tűz, amely 1843-ban Székesfehérvár súlyos csapása volt. Ennek a pusztulásnak emlékét ma is hirdeti a szószékre vezető lépcsőnek két kis ablakja, amelynek megkormosodott fáját kegyelettel őrzik a templomban. A református egyház 1840-ben lett önálló, mert előzőleg keresztesi fiókegyház volt, és ma a vallásnak, a hazafias érzésnek, a magyar kultúrának és a jótékonyságnak nagyon is számottevő tényezője városunkban. Megerősödése utáni időkből való a három harang, melyeknek felírása a következő. A 102 kg súlyú harangon, melyet Tar postamester adott az egyháznak, ezt olvashatjuk: „Egy jó tevő a székesfehérvári református egyháznak. 1846." A másik harangot a gyülekezet vette, súlya 286 kg. A felírás: „A székesfehérvári református egyház. 1846. Öntötte Hurnung JózsefTesten 1846." A nagyharangot közadakozásból vásárolták 1908-ban. Felírása az egyik oldalon: Légy híradó, érc! Égi zsolozsma, Isten igéje Várja e házban a hív Szomjúhozó híveket. A másik oldalon: „Öntötte 1908 évben Walser Ferenc Budapesten. A székesfehérvári református egyház közadakozásából." 1916-ban a világháború ágyúnak vitt el a két harangot, maradt tehát csak egy, és így igazzá vált a hangulatos kis vers, amelyet ebből az alkalomból írt Székesfehérvár egyik poétája. A vers így szól: Fehérvári templom Árva kis harangja, Talán még sohse volt Ilyen bús a hangja! Testvérei ketten, Öregebbek nála, Elmentek messze El a másvilágra. Most a híveit csak Maga hívogatja, Halottait is csak Maga siratgatja