Lauschmann Gyula: Székesfehérvár története III. - Közlemények Székesfehérvár történetéből. (Székesfehérvár, 1998)

A VÁROSI POLGÁROSODÁS ÉVTIZEDEI 1800-1848

képpen hasznavehetetlenné lett/'

16 A lakosok kárát egy másik jegyzék 34290 forintra teszi.

17 Ebben az évben épült a kórházi kápolna, amelynek rozzant helyisége hetvenhárom évig szolgált istentisztelet céljaira. A kápolnának közadakozás vetette meg alapját. Gyűjtésből befolyt 398 Ft 30 krajcár, a káptalan 250 forintot adott, a városi hatóság ingyen szolgáltatta az építéshez a követ és a fát, valamint megengedte a must kéregetést, melyből szintén jött be valamelyes pénz.

18 Ennek a kornak társadalmi mulatságai a Gárdista vendéglőben folytak le, ott táncoltak dédanyáink fiatal korukban, szerelmes szívvel. A jegyzőkönyvek is sokszor emlegetik ezt a gárdista vendéglőt. 1835-ben királyváltozás volt Magyarországon. Ferenc meghalt, és a már előzőleg megkoronázott V. Ferdinánd kezdette meg uralkodását. A város feliratban üdvözölte az új királyt, egyúttal kegyelmébe ajánlotta a lakosságot, mely - a felirat szerint - életét és vérét áldozni kész királyáért. Megszerezte azonkívül Básthy József alkalmi költeményét, amely émelygős hódolással köszönti latin nyelven az új királyt és feleségét.

19 Ez az esztendő Pály Elek színtársulatát hozta városunkba; egyúttal arról nevezetes, hogy ekkor jelent meg az első színikritika Székesfehérvárról a fővárosi lapokban. Ez a Honművész évfolyamában, Sárvízi álnéven olvasható, amely Pály Elek színtársulatának székesfehérvári szereplését elég alapossággal ismerteti.

20 Pály Elekkel Pályné, Parázsóné, Bárányi, Nagy, Szaplonczay, Szavionczayné és Földvári voltak a szereplők, akik április 21-től április 29-ig játszottak. Előadásra kerültek: Leánykérés szabály szerint, Gabriella, Ördög Róbert, A lepecsételt polgármester, Kézművesek lakozása, Sajdár és Rurik című darabok, közben pedig énekeltek, sőt - a levél szavai szerint - „muzsikai jártasságukat szépen bizonyíták be húsvét ünnepén tartott mise alatt a nagy templomban is." Sárvízi nagy pártolója volt a színészetnek, mert első levelét már így kezdi a Honművészben: „A hosszú unalmas esték megszűntek valahára, mert a bájtavasz kezdetén a mulatságok is szaporodnak. Hétfőn, ápril 20-án kellemes látás volt sokakra nézve a játékszíni cédula, mely az azon nap adandó esti időtöltést előre hirdeté." Az előadások általános bírálata után a következő jellemzést mondja az egész társulatról: „A Budáról jött színészek nagyon is különböznek a többiektől. Tiszta beszédmód, az ikes igékben jártasság, csinos öltözet, magatartás és pontosság jellemzi őket személy szerint. ... Rég nem láttunk csinosabb és szebb viseletű tagokból álló társaságot ennél." Részletesen és - tegyük hozzá - alapos tudással bírálja meg Sárvízi a levelekben az egyes dara-