Lauschmann Gyula: Székesfehérvár története III. - Közlemények Székesfehérvár történetéből. (Székesfehérvár, 1998)
A VÁROSI POLGÁROSODÁS ÉVTIZEDEI 1800-1848
tány Rauch Ferenc, főjegyző Horváth György, aljegyzők Kapi József és Fustér János, árv*'< atyja Fanta Károly, számvevő Patsay György, levéltáros Mihalik János, főorvos dr. Say Ferenc, seborvos Paulusz x/ LÍhály, főügyész Linzer Vilmos, alügyész Orsonits György. Erre a választásra vonatkozólag, amely május 25-től 27-ig tartott, a Lövész Egylet tulajdonában egykorú kép van. 1830. május 24-én lőtt Ybl Károly szeget, és a városházát festette a lőlapra. A nehezen kibetűzhető vers a következő: Újul a Természet rózsaszín pompával Évenként a Tavasz vidám sugara, E polgár tisztek is a Tanács Házában Megújíttatnak a király szavára. őseink nagy becsben tartották ezt a választást, mert a lakosok között kiosztott névsor és fölötte a város látképe fametszetben mai napig megmaradt. Egy példányát én is ismerem, ott függ a felsővárosi plébánia folyosóján. A következő év az egész világot sújtó csapás esztendeje volt, és ebből a csapásból Székesfehérvár is kivette részét. A XIX. században egy új, eddig Európában ismeretlen járvány, a kolera látogatta meg és pusztította kérlelhetetlenül nemcsak hazánkat, hanem az egész földkerekséget. Nem új betegség volt ez, hiszen Indiában állandóan honos, főleg a Ganges környékén, ahol lokális járvány alakjában évszázadok óta fennáll; vándorútra azonban csak e század második tizedén lépett, és azóta többszörösen meglátogatta Európát. 1817-ben lépett fel nagy erővel a Ganges környékén, ahol a kedvezőtlen időjárás miatt a rizs, a bennszülöttek ezen fő tápszere ki nem fejlődhetett, és így romlott tápszerekkel volt kénytelen a nép az éhhaláltól megmenteni életét. A kolera innen gyorsan terjedve 1823-ban már Alexandriáig jutott, 1830-ban Astrahánban pusztított, majd a Volga mentén egész Európát elárasztotta, sőt 1832-ben Amerikában is dühöngött. Hazánkba Lengyelországból jött, hová a szabadságharc leverésére küldött orosz és tatár katonaság vitte el csíráit, és 1831. június 13-án jelentkezett a Galíciával határos területen, eleinte elszórtan, később pedig mind több és több áldozatot követelve. Csakhamar elárasztotta az egész országot, és a hivatalos kimutatások szerint rövid három hónap alatt 50 ezer embert döntött sírba. Alig maradt az országnak koleramentes területe, az áldozatok száma pedig a járvány lezajlása után félmillióra tehető.
