Lauschmann Gyula: Székesfehérvár története III. - Közlemények Székesfehérvár történetéből. (Székesfehérvár, 1998)

A VÁROSI POLGÁROSODÁS ÉVTIZEDEI 1800-1848

Hazánk nagyjai közül ekkor halt meg kolerában Rudnay Sándor hercegprímás, Kazinczy Ferenc, a magyar irodalom atyja és Márton István, a pápai református főiskola újjászervezője. A járvány fokozatos terjedését a helytartótanács által a hatóságokkal időnként közölt táblás kimutatásból ítélhetjük meg legjobban. A városi levéltárban is feltalálható ezen kimutatások szerint az egész ország területén október 5-én 2909 fertőzött helységben volt 318 128 megbetegedés, 142 676 halálozás; október 11-én 2880 helységben 320145 megbetegedés, 133304 halálozás; október 25-én 393252 megbetegedés, 171571 halálozás és így tovább, miközben a halottak száma folytonosan növekszik. Megjegyzem, hogy ezen táblás kimutatás adatai június 13. óta vannak egybeállítva. Városunkra vonatkozólag ezen hivatalos összeállítás október 25-én 2074 megbetegedés mellett 898 halálozást említ, a járvány fellépését pedig augusztus 1-jére teszi. Az akkori főorvos hivatalos zárjelentése csak 822 halottat sorol föl; ezekhez véve a kolerások részére berendezett járványkórház 123 esete közül kimutatott 69 halálozást, a két egybeállítás közötti különség 7, amely szám valószínűleg a város által ki nem mutatott katonákat illeti. A járvány mint ismeretlen, készületlenül találta hazánkat, de a megelőző pestisjárványok elleni óvintézkedések jöttek alkalmazásba. Elzárták a fertőzött községet, a kormány katonai kordont állított föl, mely a XIX. században dühöngött fekete halál óta állandóan alkalmazásban volt járványos betegségeknél; az utasokat és a szállított tárgyakat kifüstölték, a leveleket hasonlóképp, de hiába volt minden: a járványt feltartóztatni nem lehetett, dühöngött tovább kegyetlenül. Ebből az időből való az a dal, amelyet Székesfehérvárott is énekelt a nép, és amely a mai napig fennmaradt. Paraszthumor teszi gúnyossá ebben a dalban a kordont, amelynek dacára folyton terjedt a járvány, de az akkori közfelfogás szerint, amit ma is igazolnak a nép rossz közegészségügyi viszonyai, csupán a szegény osztályon söpört végig, amely épp ezért a sírva vigadás borospoharában talált enyhülést. Egész kis kortörténet van ebben a versben, amely így hangzik: Falu végén a vasvella, Mégis bejött a kolera, Nem urakra, sem papokra, Csak a szegény parasztokra.