Lauschmann Gyula: Székesfehérvár története III. - Közlemények Székesfehérvár történetéből. (Székesfehérvár, 1998)

A VÁROSI POLGÁROSODÁS ÉVTIZEDEI 1800-1848

szobrát koszorúzták meg, majd Horváth József színész alkalmi beszéde következett, mely az egykorú újság szerint így szólt: „A nagylelkűség hazafiúi buzgóság, nemes szív, az Édes Anyai nyelvnek tüzes szeretete állította fel ezen szabad királyi városban a Nemzeti Játszó Színt. Valóban különös és eddig nem érzett örömmel telik el minden buzgó hazafinak szíve, midőn látja, hogy éppen azon helyen, ahol néhai nagy emlékezetű, dicső királyaink több századokig koronáztattak és temetkeztettek, ahol a magyar nemzetnek dicsőséges tettei hajdan leginkább fényeskedtek, ahol a régi, boldog időkről való emlékezet a hazafi szívét örömre gerjesztette, ahol dicső eleink által véghez vitt dolgok - mint egy erővel is - emlékezetünkben megújíttatnak és követésre serkentenek, állt fel egy nemesi intézet, s melynek fő célja az édes anyai nyelvünknek kimívelése, pallérozása, kiterjesztése.

31 Valóban szent czél, mert csak a nyelve által maradhat meg a nemzet a nemzetek sorában, csak a nyelv által neveltetik a nemzet, csak az által tétethetik foganatosán jó erkölcsűvé, szorgalmatossá, szeretetre méltóvá, tudóssá és hatalmassá: mennyi ösztönök a nemzeti nyelv mívelésére és mind azon intézetekhez, amelyek azt elő mozdíthatják, fel segélésére. Ti nagylelkű hazafiak és kegyes pártfogóink, meg voltatok erről győződve, midőn édes hazánk oltárára áldozataitokat olly végre, hogy a nemzeti nyelv mívelésére egy Szín Játszó Társaság állíttassék fel, letettétek. Ezzel hazafiúi buzgóságtoknak nagy és követésre méltó példáját adtátok, a melyért még a késő unokák is áldani fogják emlékezeteteket. Mi nagy kegyességteknek méltó megköszönésére szavakat nem találunk. Cselekedettel fogjuk inkább hálaadatosságunkat meg bizonyítani, azért szentül ígérjük, hogy egész erővel, igyekezettel és iparkodással fogunk az általatok fel vett szent célnak elérésén munkálkodni, és szorgalmatosságunk s kötelességünk pontos teljesítése által a közvárakozásnak megfelelni iparkodni. Csak azért esedezünk egész alázatossággal, hogy érán tunk szokott kegyességetekkel viseltetni, az társaságot hatalmas pártfogástok alá venni, abban állandóan megtartani és ápolgatni méltóztassatok." A prológ után Tokody János: A szövetségesek diadalma című ötfelvonásos darabja került előadásra, a közönség igen lelkes hangulata mellett. Birtokomban van ez időből egy „Magyar theatromi zsebkönyvetske", melyet 1819-ben Számmer Pál nyomatort Jósa János súgónak, és amelynek feljegyzései szerint a társulatnak 1818-ban a következők voltak tagjai: Demény József Éder György, Farkas János, Horváth József, Káryentczky János, Király János, Komlóssy Ferenc Dániel, Nagy Mihály, Nagy István, Szalay Ferenc, Szilágyi Pál, Baloghné Tengler Erzsébet, Horváthné Hetei Eszter, Kán-