Lauschmann Gyula: Székesfehérvár története III. - Közlemények Székesfehérvár történetéből. (Székesfehérvár, 1998)

A VÁROSI POLGÁROSODÁS ÉVTIZEDEI 1800-1848

törné Engelhardt Anna és Nagyné Tulipán Rozália. Karmester - vagy az eredeti elnevezés szerint -„a muzsikai kar kormányzója" Hahner Zakariás volt.

32 Rendkívüli fontosságot ad a társulatnak az a körülmény, hogy első volt az országban, mely Kisfaludy Károly Tatárok Magyarországban című, ötfelvonásos darabját előadta. A darab kéziratához puszta véletlenségből jutott a társulat, és olyan remek előadásban hozta színre azt, hogy állandó jövedelmet hajtott, Kisfaludy Károly drámaíró pályájának pedig alapját és kiindulási pontját képezé. A színtársulat Kolosváry Pál főszolgabíró állandó vezetése és felügyelete mellett nagy sikerrel játszott városunkban. Különösen szép eredményt mutatott fel a dráma és a vígjáték terén, minthogy az operát kezdetben mellőzték. Október 11-től december 29-ig harmincnyolc előadást tartottak, közöttük december 6-án Schiller darabját, a Haramiákat, melynek akkoriban Moor Károly vagy a tolvajok volt a címe. November 29-én Baloghné jutalomjátéka, a Pártosság dühe, vagy a hit ereje, december 13-án pedig Horváth Józsefné volt Monfancoi Johanna. Január l-jétől április 26-ig negyvenkilenc volt az előadások száma, és legkimagaslóbb közöttük a Lear király, mely Kantomé jutalomjátéka volt 1819. március 7-én. Ez év április 26-án léptek fel Murányi és Murányiné mint szerződtetett tagok, Udvarhelyi Miklós, a. debreceni társulat tagja pedig március 11-én vendégszerepelt. A műsor általában véve igen jó volt, az előadások kifogástalanok, és nagy élvezetet nyújtottak a közönségnek; a társulat híre pedig mind jobban terjedt. Vass Bertalan említett monográfiájában levelet közöl, amelyet Ürményi József, Fejér vármegye főispánja írt Horvát Istvánhoz 1818. október 17-én, és amely színészetünkre vonatkozólag érdekes adatokat tartalmaz, annál is inkább, mert a levél a nyitás utáni napokban kelt. A levél latin nyelvű, melyet magyarra fordítottam: „Három nap előtt a Fejér vármegyei gyűlésen elnököltem, este pedig színházban voltam. A színházat igen csinosnak találtam, jól van világítva, erős fénylámpával a közepén, mint a pesti vagy budai színház, a zenekar 16 tagból áll, a ruhatár pedig nagyszerűbb, mint Pesten. A színészek jók, néhány közülük olyan, hogy mint mondani szokás, már jobb nem lehet. A legjobb színésznő Kantomé, még nincs itt. Mondja meg Kulcsár úrnak, hogy a kis Fejér vármegye többet tett eddig, mint annyi évek során keresztül és az egész ország segítsége mellett Pest vármegye. Ha a pesti eszmék nem volnának oly messzecsapongók, hasonlót már rég lehetett volna létrehozni, mint ebben a kis színházban. A függöny igen szép festésű, és a