Lauschmann Gyula: Székesfehérvár története III. - Közlemények Székesfehérvár történetéből. (Székesfehérvár, 1998)

A VÁROSI POLGÁROSODÁS ÉVTIZEDEI 1800-1848

Anno milleno centeno bis minus uno Sub Patre Roberto coepit Cistercius ordo. Ezen régi latin versben foglaltatik a ciszterci rend alapításának éve, 1098, és az alapító Róbert apát. Magyar földön való meghonosodásuk leginkább III. Béla nevéhez fűződik, aki a mai napig is fönnálló zirci, pilisi, pásztói és szentgotthárdi apátságok alapítója volt, mégpedig azon vonzódás folytán, amelyet francia származású nejének, Antiochiai Annának közvetítésével a francia szerzet iránt tanúsított. Amit őshazájukból magyar földre hoztak, az a Charta Charitatis volt, ennek szellemében az ima, elmélkedés, a világról való lemondás, vagyis az erkölcsi élet javítása volt működésük kezdete. Ez a működés azután üdvös irányban folytatódott, és ha a harmincegy magyar apátság történetét egészen a mohácsi vészig áttekintjük, olyan vonásokat találunk, amelyek örök emlékűvé teszik a magyar kultúra fejlődésében a magyar ciszterciták érdemeit. Kolostoraikat főleg olyan helyeken alapították, ahol rengeteg erdőséget találtak, ahol azután az őserdők irtását és az ezáltal nyert talaj termékennyé tételét saját erejükből végezték. Cruce et aratro volt jelszavuk, és e kettős eszmének megfelelőleg hazánkban is a vallás terjesztése és a földművelés volt hivatásuk. A nyugati műveltségnek és hazájuk előrehaladott tapasztalatainak meghonosításával korszakot alkotnak Magyarország nemzetgazdaságában. Vad és zordon vidékeken, mocsaras területek környékén telepszenek meg, melyeket azután akadályt nem ismerő munkájukkal, igazi vasakarattal csakhamar lakhatóvá, termékennyé varázsolnak. Az erdők rengetegét irtják, a vizeket leeresztik, a posványos, süppedékes talajból szántóföldet teremtenek. Mindegyik apátságuk valóságos mintagazdaság, amelyből a magyar nép nagyon sok üdvös dolgot tanult a föld termékenységének emelésében. Kiválók voltak mint kézművesek is, mint hivatott mesteremberek. Templomaikat, épületeiket maguk emelték; minden szükséges dolog, akár a ruházkodás, akár a mezei munka terén saját kezükből került ki, a magyar népet így is igen sok hasznos ismerettel gazdagították. Apátságaik jövedelmét részint önművelésre, részint pedig humanisztikus célokra fordították. Könyveket gyűjtenek, könyvmásolással foglalkoznak, leginkább téli időben, midőn a mezei munka szünetelt, és így a szellemiekre több idő jutott. Kolostoruk a szegények és a szűkölködők előtt mindig megnyílt, kórházukban a betegeket hivatásszerűen ápolták. Templomokat is építettek, ezeknek közös jellemvonása az egyszerűségen kívül a csúcsíves szerkezet, amely hazájukból, francia földről származott, és így a magyar művészet fejlődését üdvösen befolyásolta.