Lauschmann Gyula: Székesfehérvár története III. - Közlemények Székesfehérvár történetéből. (Székesfehérvár, 1998)

FÜGGELÉK

6. Mert könnyelmű ember volt, és róla ilyen árulás feltehető." Szemere Bertalan azonban megvédi Lórodi Eduárdot, és nyíltan kimondja róla, hogy becsületes magyar, s a későbbi történelem is teljesen igazolja őt a súlyos vád alól. Lóródi, mihelyt török földre ért, tudósította családját és intézkedett itthon maradt tárgyairól. Az eredeti levélkét egy 3 cm hosszú, 6 mm széles, végén kampós akasztóval ellátott - és valószínűleg a divatos fülbevalók acél végét képező - nyélben csempészte hozzátartozóihoz. Az ebbe göngyölt 2 cm széles, 16 cm hosszú, egy részén azonban már szétfoszlott papírcsík nagyítóval elolvasható, német nyelvű szövegben nyolc pontot tartalmaz, mint Lórodi Eduárd intézkedését. A papírcsík, Kedves Lóri megszólítással Reé István anyjának, Eischl János Eduárd nővérének szól és arra kéri, hogy tartozásait, amelyekhez becsülete köti őt, egyenlítse ki, ha valami ügyes-bajos dolga lesz, forduljon Linzerhez, dr. Sayhoz és Füstérhez útbaigazításért, összes holmiját csomagolja össze és vigyázzon reá, míg visszatérhet, ha pedig ez nem történhet meg, tudósítani fogja, hogy hová küldje; azt a ládát végül, amely fiának, Scipiónak háziasszonyáé, felbontatlanul őrizze meg hazajöveteléig. Sajátságos és az ötvenes évek politikai viszonyaira nagyon jellemző eset, hogy Lórodi Eduárdnak ez az írása és családjához intézett egyéb levelei sógorát, Reé Jánost hadbíróság elé juttatták. Dr. Say Ferenc városi főorvos, aki pedig vérrokonságban volt Reé Jánossal, a székesfehérvári zsandároknál följelentette őt, hogy Lórodi Eduárddal levelez, miért is a zsandárok szigorú házkutatást tartottak nála, és Lórodinak általa két ládában őrzött irományait szorgosan átvizsgálták. Kompromittáló dolgot nem találtak ugyan, de ennek dacára 1852. április 25-én Pestre vitték őt a haditörvényszék elé. Reé János ügye egyébként kapóra jött a szoldateszkának, mert mint negyvennyolcas honvédhadnagyot, közhuszárnak sorozták be, ahonnan hosszú közbenjárás után, 500 Ft váltságdíjjal bocsátották szabadon, majd bosszút akartak rajta állani, hogy karmaik közül kisiklott. Ráth Károly ügyvéd, Budapest későbbi főpolgármestere adta a megszorult feleségnek azt a tanácsot, hogy kegyelmi kérvénnyel forduljon Albrecht főliercéghez, mert bizalmasan értesült arról, hogy Reé Jánost újra hat évre fogják besorozni büntetésből, ámbár egy ízben már megváltotta magát. A kegyelmi kérvény nem segített, Reé Jánost katonának vitték. *