Lauschmann Gyula: Székesfehérvár története III. - Közlemények Székesfehérvár történetéből. (Székesfehérvár, 1998)

FÜGGELÉK

nyújtványoknak porhanyósságát és törékenységét; egyáltalán az egész csontvázon elömlő állati anyagtalanságot és penészességet; azt véljük, hogy a csontváznak ezen sárga-piros, mocskos színe, kocsonyátlansága, porhanyóssága annak több századosságát mutatja; hogy el nem porlott, azt annak tulajdonítjuk, hogy a márvánv koporsó, melyben létezett, a föld alatt több mint két ölnyi mélységben nyugodva a külön befolyásoktól tökéletesen el volt zárva; a körülötte lévő föld, épületrom es hányt föld csaknem nedvetlen volt. - A varrányoknak hiánya, a fogaknak elvásott állapotja, a csontoknak neméhez aránytalanított nagysága, az agygerinc, ezeknek alacsonysága, a hengercsontoknak görbesége arra látszik mutatni, hogy azon egyén megélemedett korú volt. Utoljára tekintvén a koponyának az egész csontvázhoz hasonlított arányalan nagyságát, a medence üregének bőségét, minden irányú átmérőinek a női medencéhez vágó ugyanazonságát, a mellkosárnak alacsonyságát, mellső felszíne tetemes domborúságát, a hátulsónak keskenységét, a váílkulcsok vízszintességét, a bordák karcsúságát, vékonyságát és élességét, a szegycsont rövidségét, keskenységét, a hengercsontokon elömlő saját gömbölydedségét és szegletlenségét; ezen egyént nő személynek véljük. Kelt Székesfejérvárott, 1848. december 5-én" Aschner József Say Ferenc megyei orvos városi főorvos Marbik Mihály Hanekker Ferenc városi rendes sebész Fejér megye rendes főorvosa Hellensteiner Károly Schaller János városi s. sebész főorvos Érdi és vele együtt Varsány János mérnök december 8-án érkeztek városunkba, amelynek hatóságával azután közösen folytatták az ásatásokat egészen december 16-ig. Az első sír mellett csakhamar előtűnt a második vörös márvány koporsó, amelyet december 12-én nyitottak föl. Érdy ezt írja a találtakról: „Erős férfi csontváz tűnt fel előttünk a régi századok hamvaival behintve, melyeket a szél most lengetett először. E hat lábnyi és két hüvelyknyi hosszú csontváznak még soha nem bolygatott ezüst ékszerein vörösesszürke szín volt elöntve, mely sajátszerű szín utóbb sötétebbre változott. E gyönyörű látványra zsibongó sokaság tódult a máskor csendes térre. Csoportosan ugráltak le a gödörbe s a fel-