Lauschmann Gyula: Székesfehérvár története III. - Közlemények Székesfehérvár történetéből. (Székesfehérvár, 1998)

FÜGGELÉK

ügyelő nem volt képes többé valakit visszatiltani. A koros nők könnyes szemekkel imádkoztak az elporlott ereklye előtt, míg mások elmélkedve csodálták az egykor fényes életnek döbbentő halott képét, azalatt mások azt találgatták vagy kérdezték, melyik királyunké az erős csontváz? Hogy itt erős férfi volt eltemetve, azt nemcsak nagysága és ékszerei bizonyítják, hanem mutatja az is, hogy az enyészet e koporsónak sima márvány fenekére életnagyságú férfiút ábrázolt." Ezen poétikus leírás után olvassuk el egy székesfehérvári szemtanúnak, Pauer Jánosnak sorait. „Szent borzalom fogta el keblünket - írja a későbbi püspök -, midőn megnyílt előttünk a sír, és abban a magyar nemzet egykori királyának csontvázát, a csontok között pedig a királyi ékszereket tétlenül heverni láttuk, mert ezeken kívül minden összeporlott. A fejnek egykori ékessége, a királyi korona most is a koponyán vala, de a homkokról a fogakig csúszott le, az összedűlt mellcsontok felett csillagalakú valamely rend vagy ereklyetartó melldísz vala, de az ezt tartó ujjnyi vastagságú selyem zsinór már egészen elhamvadt. Jobb kezében volt az országalma kereszttel és feszülettel, bal kezében pedig a királyi pálca, de a hatalomnak ezen jelei már a koporsó fenekén, a csontok között hevertek, minthogy minden idegek, a kéznek minden részei elszakadoztak. Bal oldalon majdnem egészen a vállánál feküdt a hüvely nélküli, egyenes, sima kard, a mely hihetőleg a tesnek sírba bocsátása alkalmával csúszott a vállakig fel. Ezt a rozsda már egészen ellepte. Lábain nagy sarkantyúk voltak, melyek közt lábszárcsontjai melyekről már a csizma is leporlott - fennmaradának. Mindez ékszerek ezüstből valók voltak, aranyozva, de fényüktől az idő megfosztotta őket, s a szabad levegőn egészen megfeketültek. Jobb kezén karperec volt, ujján pedig nagy, köves s felül nyitható aranygyűrű." Pauer János, aki jónevű régész és kiváló történetíró volt, egyfajta melankolikus hangvétellel, alaposan írja le a királyi sírok tartalmát, azonban némi tévedés is fűződik soraihoz. A nyakon talált dolgot zsinórnak mondja, ámde a későbbi és pontosabb vizsgálatból kitűnt, hogy az bizony lánc volt, amelyen melldísz függött. Érdi a múzeum szerzeményi naplójában már ki is javítja ezt a tévedést, és szerinte a lánc minden kétségen kívül jelen volt. Érdi viszont a megtalálás napját hibázza el, mert december 11-re teszi azt, holott a városi jegyzőkönyv alapján ez december 12-én volt. Érdi egyébként ezt írja: „December 11-én kívül szinte gyönyörű, belül sima vörös márványlapokból összeállított koporsóra akadtunk, melyben találtatott: a. Öles hosszúságú csontváz. b. Fején négy egyenkarú kereszttel ékes rossz ezüst nyílt koronka.