Lauschmann Gyula: Székesfehérvár története III. - Közlemények Székesfehérvár történetéből. (Székesfehérvár, 1998)

A VÁROSI POLGÁROSODÁS ÉVTIZEDEI 1800-1848

ez a dolog mind a város, mind a megye orvosainak közös feladata volt. A vármegye hozzájárult a méltányos kéréshez, ámbár magát is nagyon sújtotta a tífusz. Tácon és Kalózon például üdülőállomást rendezett be a lábadozóknak, akik által azután a tífusz mind a két községben megkezdette pusztítását. Dr. Nóvák József tisztifőorvos október 31-én már jelentést küldött a vármegyéhez, hogy Tácon 300 beteg katona van, a 202 ház rnindegyikében fekszik tífuszos beteg, sőt a lakosok között is nagyon pusztít a járvány. Kalózon 25 házat ürítettek ki a rekonvalescens katonák számára, azonban a tulajdonosok - a jegyzőkönyv szavai szerint - „azon féltésből, hogy a betegek a legcsekélyebb fogyatkozás miatt mindjárt felgyújtással fenyegettek, ezen felül pedig a házak körül nyomtatatlan jószágot fekvésnek, fűtésnek és főzésnek is elragadják, a maguk házába visszatérni akarnak." Ilyenek voltak a viszonyok Székesfehérvárott is, ahol a rekonvalescens katonák erőszakoskodása sok galibát csinált, a betegek az egész várost megfertőzték. A városi hatóság végre is diadalmaskodott a tífuszon, a járvány lassanként megszűnt, de bizony sok emberéletet kívánt áldozatul. Különösen sok volt az emberáldozat a katonaságnál. A halálozások nagy számát leginkább megítélhetjük a jegyzőkönyv ezen soraiból: „A major gazda, Danis János jelenté, hogy Az Nemes Város kocsisai, akik a katonai ispotálybul a holtakat hordják ki, ezen szolgálatot annyival is inkább, minthogy az undorodás miatt lebetegesznek, el nem győzik. Véli az ülés, hogy a már szolgálatban lévő kocsisokon kívül még a mostani szükségre nézve három kocsisok fogadtassanak fel."

31 1810. június 17-én nagy parádéval szentelték fel a polgári katonaság zászlóit.

32 Ez a polgári őrség már az előző években létesült, és feladata olyan nemzetőri szolgálat féle volt; a polgárok katonai mozdulatokban, fegyverfogásban gyakorolták magukat, hogy a franciák betörése esetén a várost megvédjék és a közbiztonság fölött őrködjenek. 1809 előtt még csak német ruhájú, szervezetlen katonaság volt az egész, igazi parádézó őrség, míg 1809-ben királyi rendelet három zászlóaljba osztotta a polgárságot, kék ruhát és fekete csákót szabván meg öltözetül, fegyvert azonban csak akkor kaptak, ha abból a katonai kincs u rnak fölöslege volt.

33 A polgárőrségben, amelynek kapitányi tisztségé

1 Andrássy Antal viselte, állandó volt a viszálykodás, torzsalkodás és egy^ .etlenség. Furcsa volt például az a kijelentésük, hogy a Szent István-napi körmeneten nem vesznek részt, mert rossz helyet kaptak a templomban. A nemzetiségi torzsalkodás is állandó szülője volt a viszálynak.

34